Most kell tudni felállni a padlóról

Egész évben erre készültek, energiát, pénzt nem kímélve, hiszen ez a világ leghíresebb és legnehezebb terepraliversenye. Odamentek Lisszabonba, néhányan közülük már át is estek a hihetetlenül bonyolult adminisztratív és technikai gépátvételen, amikor jött a hír: törölték a 2008-as Dakart. Két nap telt el azóta, de sokan még most sem tértek magukhoz. Hiszen most nem itthon lenne a helyük, hanem éppen hétfőn érkeznének meg Afrikába, kezdődhetne az igazi küzdelem. De nem kezdődik, pontosabban másfajta csatát kell most megvívniuk a versenyzőknek. Önmagukkal. Sok kérdés vetődik fel ezzel kapcsolatban. Miként kászálódnak ki a gödörből, miben találják meg újra a motivációt, mi ad erőt az újabb nagy menetre, az újabb felkészülési időszakra a következő Dakarig?

A verseny távját eddig kétszer teljesítő Varga Ákos még Lisszabonban van, és őszintén szólva még most sem érti, hogyan történhetett meg, ami történt. Egy kicsit becsapva érzi magát, mint mindenki, de nem akar a múlton rágódni, inkább a jövőre koncentrál.

„Nehéz lesz újra motiválni magam, de azért vagyunk sportolók, hogy túltegyük magunkat a csalódásokon. Nem mondom, hogy ott leszek a következő Dakaron, azt sem, hogy nem, egyelőre minden bizonytalan” – mondta Varga.

Az autósok közül Szalay Balázsnak ez lett volna a tizedik versenye, amelyre azért is nagyon készült, mert az eddigiek közül most volt a leggyorsabb az autója, jó eredményre számított. „Ha azt látnák rajtam a fiúk, hogy mától már nem is érdekel a Dakar, a versenyzés, talán ők is hasonlóan állnának a kérdéshez – vélekedett Szalay. – Engem azonban nagyon is érdekel, továbbra is versenyezni akarok, továbbra is látom a Dakar jövőjét.”

Palik László azt mondja, nem beszélhet tapasztalatból, hiszen az elmúlt 30 év során még egyszer sem maradt el a Dakar-rali, így nincs példa arra, mások hogyan tudták feldolgozni. „A sport megtanított arra, hogy sose adjam fel – vallotta be Palik. – Szerintem hazudik, aki negyvennyolc órával a verseny lefújása után azt mondja, konkrét terve van, úgyhogy mi is csak a következő kanyart akarjuk teljesíteni.”

„De mi a garancia arra, hogy ez a küzdelem nem lesz hiábavaló?” – teszi fel a kérdést Kis Sándor, akinek ez lett volna a hatodik Dakarja. Az utóbbi két év magyar terepralibajnoka félti az afrikai versenyeket, félti a Világkupa-viadalokat, félti a kis világát, amelyet az utóbbi években felépített. „Nehéz lesz ezután támogatókat találni, bár a Tunézia, Líbia, Egyiptom útvonalban van logika. Korábban is mentünk már arra, és semmi gond sem volt. Próbálom összeszedni magam, hiszen ötéves munkánk van a Dakarban, nem hagyhatjuk, hogy veszendőbe menjen.”

Január eleje a lehető legjobb időpont volt a Dakar számára, hiszen a sport világában ilyenkor viszonylag kevés dolog történik. Abból a szempontból viszont rossz, hogy el kell telnie néhány hónapnak az első viadalig. Pedig az újabb küzdelmekből talán könnyebben lehetne erőt meríteni. Szobi Balázs, az egyik versenyben induló magyar kamionos csapat pilótája elmondta: „Nagyon sok melónk volt ebben a Dakarban, tökéletesen felkészültünk. De nem tehetünk semmit, kénytelenek vagyunk elfogadni a döntést. A csapat mélyponton van, de próbáljuk kirángatni saját magunkat a gödörből, és arra koncentrálni, hogy nemsokára kezdődik a kamionos pályaverseny Európa-bajnokság.”

Ebben bízik mindenki. Bár felröppentek pletykák délamerikai és ázsiai helyszínekkel kapcsolatban is, a Dakar mégiscsak Afrikához kötődik, úgyhogy a szakemberek jövőre a Tunézia, Líbia, Egyiptom útvonalat tartják valószínűnek. Addig még éppen egy évet kell várniuk a versenyzőknek, akikre az időterv szerint hétfőn a Nador–er-Rasidia szakasz várt volna Marokkóban…