Évtizednyi csillogás után hosszú ínség

„Jól nézzék meg ezt a trófeát, hosszú ideig ez lesz az utolsó, amelyet a Mönchengladbach nyer” – mondta az 1979-es, Crvena zvezda elleni győztes UEFA-kupa-döntő után Berti Vogts, a Mönchengladbach ikonja. Nehezen volt hihető, hogy a hetvenes éveket a Bayern Münchennel párban uraló Gladbach eltűnik a sikerlisták tetejéről, de ma már láthatjuk, a „Terriernek” igaza volt. Az 1995-ös Német Kupa-győzelmet leszámítva a mai napig nem gyarapodott a klub dicsőséglistája, ami – figyelembe véve a hetvenes évek trófeabőségét – elképesztően ínséges időszakot takar.

Bár a kezdetek inkább a jelent, mint a dicső hetvenes éveket ígérték. Eleinte még a névben sem volt konszenzus, a fúziókat is meg kellett szenvedni, az eredmények viszont sehogyan sem jöttek. Sokáig az 1920-as bajnoki negyeddöntő jelentette a csúcsot, de annak eredményéről már inkább hallgattak, elvégre a Greuther Fürthtől elszenvedett 7:0-s kudarccal sehol sem szokás dicsekedni. Az 1960-as kupagyőzelem már új korszak kezdetét jelezte, az 1965-ös élvonalba jutás pedig megnyugvást hozott. A csapat a Bayern Münchennel karöltve került be a Bundesligába, és nem egészen fél évtizeddel később megkezdődött páros versenyük. Jellemző dominanciájukra, hogy 1969 és 1977 között senkinek sem engedték át a salátástálat. A Mönchengladbach büszkélkedhet az első Bundesliga-címvédéssel (1970, 1971), a Bayern az első triplázással (1972, 1973, 1974), vetélkedésük legnagyobb haszonélvezője pedig a német futball volt. A Nationalelf 1972ben Európa-, két évvel később pedig világbajnokságot nyert.

A nagyszerű Mönchengladbachot a zseniális Hennes Weisweiler rakta össze, és vezette csúcsra. A fiatal játékosok után a „csikók” becenevet kapó gárda az UEFA-kupában és a Német Kupában kétszer, a bajnokságban pedig ötször ünnepelhetett, a BEK-győzelemről pedig többször is csak hajszállal csúszott le. Az Inter elleni gálaelőadás a semmibe veszett (lásd keretes írásunkat), a kor non plus ultráját jelentő Liverpoollal szemben meg el lehet veszíteni a BEK-finálét.

Akkor még senki sem gondolt arra, hogy a centenárium évét majd a másodosztályban kínlódja végig a gárda. A kis befogadóképességű stadion miatti szerény jegybevételek következtében egyre nehezebb anyagi helyzetbe került, kénytelen volt megválni kulcsjátékosaitól, és több szerencsés megmenekülés után 1999-ben már nem kerülhette el a kiesést. Pedig az első forduló után még az élen állt a bajnokságban. Két év múlva visszatért, öt idényen át valahogyan a „vonal fölé” keveredett, a hatodikban viszont megint elköszönt. Most vezeti a másodosztályt, ha lehet ilyet írni, biztos feljutónak tűnik. Csak éppen erre az alapra építkezni is kellene. Ahhoz meg nem csupán csapat, de nyugodt légkör is kellene, ami viszont egy-két kudarc után rendszerint eltűnik a Borussia Park környékéről.