A mozdulat, ahogy Gennaro Gattuso gátlásait levetkőzve, üvöltve pofozgatta harminc centiről edzőjét, Carlo Ancelottit, mindent elárult a Milan-játékosok érzéseiről: másfél órányi hiábavaló küzdelem görcsét, a kihagyott helyzetek keserű élményét és az újabb botlás fenyegető rémét oszlatta el egy szempillantás alatt Alberto Gilardino 92. percben szerzett gólja az Udinese elleni bajnokin.
A milánóiak múlt heti, Napoli elleni parádéja (5–2), no meg a Kaká, Pato, Ronaldo csatárhármas ragyogó teljesítménye után a piros-feketék szurkolói joggal érezhették úgy, hogy végre megindult az utóbbi időben bizony sokszor csak döcögő szekér. A csoda azonban Udinében elmaradt: hiába futott ki ismét a kezdők között a brazil trió, Kaká látványos cselei és az egyébként nagy kedvvel játszó Ronaldo óriási kapufája mellett nem sokat láttunk a beígért varázslatból. A vendégek mezőnyfölénye sokáig meddőnek bizonyult, ráadásul az Udinese védelmének fegyelmezettsége és a sérült Didát helyettesítő Milan-kapus, Zeljko Kalac kiváló formája előre vetítette a 0–0-s végeredményt. Amikor pedig Carlo Ancelotti a 83. percben úgy döntött, lecseréli addigi legveszélyesebb emberét, Ronaldót, és pályára küldi helyette a mostanában rengeteget bírált Gilardinót, jó néhány milánói drukker csak legyintett: a volt pármai futballistától végképp nem várták, hogy meghozza a csapat számára a győzelmet.
Ehhez képest...
A hosszabbítás második percében Pato adott passzt az udinei tizenhatoson belül helyezkedő Kakának, aki zseniális sarkazással tette tovább a labdát a védők közül kilépő – amúgy valószínűleg lesre futó – Gilardinónak, s a 25 éves támadó nem hibázott: a kapus mellett higgadtan a jobb alsó sarokba helyezett. A körülményeket figyelembe véve bizonyára azt is megbocsátották a piros-feketék rajongói, hogy a napokban Ancelotti mester által „leminősített” („Gila tavasszal kevesebb lehetőséget kap”) és távozással fenyegetőző
labdarúgó felszabadultsága találatát követően túllépte a megengedett határokat: a boldogságában a mezét is lerántó játékost a bíró túlzott gólöröm miatt sárga lappal büntette. Beszédes volt Gilardino reakciója a figyelmeztetésre: a csatár a feddést mosolyogva fogadta, sőt némi humorral kezet is nyújtott a játékvezetőnek, elismerve az ítélet jogosságát (még ennél is meglepőbb volt, hogy Stefano Farina értette a viccet, és el is fogadta a felkínált jobbot).
Az Udinese elleni gól után hihetőbb Silvio Berlusconi klubelnök állítása is, a vezető ugyanis éppen a minap nyilatkozta Gilardino esetleges Fiorentinához távozásával kapcsolatban, hogy semmiképpen sem akarja elengedni a játékost. Kérdés persze, a 25-szörös olasz válogatott meddig hajlandó tapsolni a kispadról Ronaldo, Pato, netán Filippo Inzaghi megmozdulásainak...
Az 1–0-s győzelem mindenesetre életben tartotta az Ancelotti által megfogalmazott – már-már teljesíthetetlennek tűnő – „negyvennapos terv” megvalósulási esélyeit. A Milan vezetőedzője a Napoli elleni bajnoki előtt tűzte ki a célt csapata számára: „Negyven napunk van
az Arsenal elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésig, addig rendkívül zsúfolt a bajnoki programunk, hiszen három elhalasztott találkozót is pótolnunk kell. De ha mindenki megfeszített erővel küzd a sikerért, a BLmeccs idejére már elérhető közelségbe kerülhet a negyedik hely.”
A terv még áll: a „programbeszéd” óta a mérleg két meccs, két győzelem – a hőn áhított pozíciótól pedig immár csak tíz pont a távolság.
