Több mint húszezren ültek a lelátón, amikor a Lothar Matthäus dirigálta magyar válogatott nekiveselkedett, hogy legyőzze a csillagokat.
Visszalapozva a tudósításokat s felelevenítve az emlékeket, megállapítható: a meccs nem az eredmény, a 2–1-es vereség miatt maradt emlékezetes, hanem Lionel Messi debütálása miatt. Elsősorban őt vártuk akkor.
A Barcelona csodagyerekét, a laza bokájú, szélvészgyors, megállíthatatlan csatárreménységet, a Diego Maradona örökébe lépő argentin ászt.
Az ifjú csatár úgy érkezett Budapestre, hogy a magyarok ellen debütál majd. Mint ahogyan az isteni Diego is a mieink ellen lépett először pályára a nemzeti csapatban 1977 februárjában, amikor a Buenos Aires-i Boca Juniors Stadionban Luquét váltotta a 62. percben.
Leo Messi, a huszonegyedik század egyik legjobb futballistája a 64. percben kocogott a Puskás Ferenc Stadion gyepszőnyegére.
A Porto támadóját, Lisandro Lópezt váltotta, hogy egy perc se teljen el, s máris kiállítsa Markus Merk német játékvezető.
Döbbenten néztünk a pályára, egy pillanatra elcsendesedett az aréna. Egy zseni pályafutása a szemünk láttára kapott falsot.
A bíró tán túl szigorú volt, amikor Lionel Messi elvesztette a fejét, s lekönyökölte Vanczák Vilmost. Nem így kellett volna történnie.
Az a mintegy húszezer magyar utánozhatatlan cseleket, megállíthatatlan vágtákat, zseniális, megtanulhatatlan megoldásokat várt volna. Ehelyett Lionel Messi néhány másodperc után megdöbbenve, sírásra görbült szájjal mehetett zuhanyozni élete első válogatott meccsén.
Nyáron, éppen három esztendő elteltével újra láthatjuk őt. Nemcsak a magyar szurkolóknak, hanem neki is eszébe jut majd az a felejthetetlen „egyperces”.
Talán ezért is lesz feledhetetlen a világ egyik legjobb játékosának visszatérése. No és talán azért is, mert 1976 márciusában a megfiatalított magyar válogatott 2:0-ra győzött a Mario Kempesszel, Osvaldo Ardilesszel felálló argentinok ellen. A történelem olykor ismétli önmagát.
Legfrissebb hírek
