Frank Pagelsdorf alakja gyakran visszatér rémálmaiban?
Emberileg a világon semmi bajom sem volt az edzővel a Hansa Rostocknál, a bajok inkább a labdarúgásról alkotott felfogásunk különbözőségéből adódtak, no meg abból, hogy nagyon keveset játszottam nála – válaszolta Lőw Zsolt, az 1899 Hoffenheim 22-szeres válogatott védője.
Ezután, gondolom, nem kell önt külön motiválni a Hansa Rostock elleni kupameccs előtt...
Valóban dolgozik bennem egyfajta bizonyítási vágy, elégtételt jelentene számomra a korábbi mellőzésért, ha legyőznénk Frank Pagelsdorf gárdáját. De nem csak az ellenfél szakvezetője miatt különleges számomra ez a meccs: alig várom már, hogy találkozzam korábbi rostocki társaimmal, akik közül hárman-négyen biztosan a kezdők között lesznek.
Tévedek, ha azt mondom, hogy a Hoffenheim története legjelentősebb mérkőzésére készül?
Hatalmas a várakozás, a hétezres stadionba már hetek óta nem lehet jegyet kapni, érdekes módon azonban nem a Német Kupa nyolcaddöntője a csúcs a klub életében. Gyakran emlegetik még ma is a négy évvel ezelőtti eseményeket, akkor ugyanis egyenesen a negyeddöntőig menetelt az abban az időben harmadosztályú együttes, ráadásul úgy, hogy a Bayer Leverkusent is kiütötte.
Azért abban talán egyetértünk, hogy a másodosztály újoncaként nem az önök gárdája az esélyes a keddi találkozón.
Papíron tényleg a Hansa Rostock továbbjutása a valószínűbb, én azonban azt mondanám, ötven százalék, hogy mi kerülünk a legjobb nyolc közé. Hogy mi a bizakodásom alapja? A Hoffenheimnél tavaly lefektették a négy-öt évre szóló részletes tervet a csapattal szembeni elvárásokról, és az elmélet eddig összecseng a valósággal – az eredmények látványos fejlődésről árulkodnak. Nem véletlen, hogy kétezer-kilencre harmincezres stadiont épít a klub: Dietmar Hopp elnök valóban komolyan veszi az egyesület felvirágoztatását.
Ha a földkerekség hatszázkilencvennyolcadik leggazdagabb embere tényleg ilyen precízen építi a jövőt, bizonyára az is tudható, mikor láthatjuk a gárdát az élvonalban.
Az elképzelések szerint a Hoffenheim három-négy éven belül meghatározó együttes lesz a Bundesligában, én azonban a jelenlegi nyolcadik helyezés ellenére titkon bízom benne, hogy már az idén összejöhet a bravúr.
Furcsa ezt éppen az ön szájából hallani, akit sokan leírtak tavalyelőtt, amikor a harmadosztályba szerződött, mondván, nincsenek már ambíciói.
Néha még most is hallom ezeket a hangokat, és bizonyos szempontból meg is értem az emberek gondolkodását. Higygyék el, nehéz döntés volt, de ma már tisztán látom, hogy jó elhatározást hoztam: van, amikor egyet vissza kell lépni ahhoz, hogy az ember kettőt előreléphessen.
