Még lehet kísérletezni

A február még Cipruson sem számít főszezonnak. Az egykori brit gyarmaton ez idő tájt – a helyieken kívül persze – csupán felkészülési meccsekre érkező futballcsapatok, és angolszász nyugdíjasok töltik mindennapjaikat. Utóbbiak egyébiránt fölöttébb gyanúsak az átlagturistának, ugyanis az angol, walesi, skót, illetve ír nagypapák és nagymamák valami megmagyarázhatatlan módon – és e helyütt őszintén elnézést kérünk a kifejezésért – emberi roncsnak tűnnek. Sántítanak, a legtöbbnek törött valamelyik keze, és erősen fogh i á nyosak. Elképzelhető persze, hogy egy frenetikus akcióra (utazzon negyedáron Ciprusra, kezeltesse magát most, ne hagyja ki a vissza nem térő lehetőséget stb…) csapott le valamelyik iroda, hogy így segítse üdüléshez a brit háborús sebesülteket, de nem tudjuk pontosan. Mindenesetre a szigetet ellepték a lerobbant kisnyugdíjasok, de abból, hogy sokan fürdőruhára vetkőzve sütkéreztek a szállodák teraszain a 20 Celsius-fokos, nyáriasnak azért nem mondható napsütésben, látszott, jól érzik magukat.

Szerencsére a hangulattal a Hotel Apolloniában sem volt gond. Ebbe a Földközi-tenger partján épült limassoli szállodába kvártélyozta be magát ugyanis a magyar futballválogatott (akárcsak a mieink ma esti ellenfele, Szlovákia), hogy a szerdai barátságos találkozóval megkezdje a felkészülését az őszi világbajnoki selejtezőkre. Hibázni, finomítani, kísérletezni most még lehet, májustól azonban beindul a nagyüzem, hiszen válogatottunk sorrendben Görögországgal, Horvátországgal, Argentínával és Hollandiával is megmérkőzik, hogy aztán a tétmeccseken valóban kiderüljön, mennyit tudunk.