Négy kínkeserves év után játszani is akar
Lám, milyen a média: a jól értesültek hírbe hozták az Újpest, a Vasas, az MTK és a Budapest Honvéd csapatával is, pedig…Lám, milyen a média: a jól értesültek hírbe hozták az Újpest, a Vasas, az MTK és a Budapest Honvéd csapatával is, pedig…
…csak annyit mondtam: idehaza egy budapesti együttesben játszanék szívesen, de nem elsősorban magam, hanem a családom miatt – vette át a szót Lisztes Krisztián, s fejezte be a mondatot. – Nem vall túlzottan nagy fantáziára, hogy kijelentésemet követően csokorba szedték az összes szóba jöhető fővárosi gárdát. Nyugodtan elárulhatom, hogy a felsoroltak közül egyik csapattal sem tárgyaltam. És nem is lesz szükség a megbeszélésekre, ha valóra válik a tervem. Nagyon titokzatos. Beavatna, pontosan milyen tervről van szó?
Egyelőre senkinek sem szeretnék beszélni róla. Félek, hogy bármit is elkiabálok. Korábban annyi spekuláció jelent már meg a jövőmmel kapcsolatban, hogy nem akarok okot adni a további kitalációkra. Majd ha már tényleg minden biztossá válik, akkor kiállok a nyilvánosság elé, s beszámolok a történtekről. Addig viszont nem lenne szerencsés fecsegnem, mert később a szememre vethetik: tessék, Lisztes Krisztián ezt mondta, aztán semmi sem lett belőle.
Akkor megpróbálom kitalálni. Külföldi esélyek? Netán az olasz másodosztály?
Az utóbbi lehetőséget kizárnám. Bár ki tudja… Felkerestem néhány embert, hogy intézzék az ügyeimet, és képviseljék az érdekeimet. Közben megtanultam, hogy sohasem mondhatom, hogy soha. Ugyanis egyáltalán nem vagyok irigylésre méltó helyzetben. Nehéz olyan csapatot találnom, amelyben minden további nélkül szívesen látnának, s amely nekem is fenntartások nélkül megfelelne. Arról azonban már letettem, hogy Európa valamelyik elitbajnokságában szerepeljek.
A Ferencvárosba visszatérése is lekerült a napirendről, vagy ezt a kiskaput azért még nyitva hagyta maga előtt?
Erről inkább a másik félnél kellene faggatóznia, mert úgy érzékelem, hogy az említett kiskaput éppen az Üllői úton csukták be előttem. De nehogy félreértsen, nem akarok sárdobálásba kezdeni, épp elég gondja van mostanában a Fradinak nélkülem is.
Az átigazolási, illetve bocsánat, át nem igazolási história mégsem tett jót a megítélésének, mert azt sugallja: van egy sérüléséből felépülő labdarúgó, aki szívesen visszatérne a pályára, azonban képtelenség vele megegyezni.
Ha erre a következtetésre jutott, ez tényleg nem túl hízelgő rám nézve. Azonban ahogy mindenben, ebben a történetben sem egy emberen múlott volna a megállapodás. Bele lehetne tehát kötni mindkét fél hozzáállásába, de ez távol álljon tőlem. Az eredmény viszont sajnos az lett, hogy kölcsönösen rossz fényben tüntettük fel egymást az ügyben.
Hagyjuk is a szerződése körüli hercehurcát, beszéljünk az egészségi állapotáról. Teljesen rendbe jött a sérült térde?
Nagyon remélem. Illetve határozottan állíthatom, igen! Persze ahogy a tervemmel kapcsolatban, ezúttal sem akarok semmit sem elkiabálni. Szeretném hinni, hogy nem volt hiábavaló a hosszan tartó, néha elviselhetetlen várakozás, és vagyok én még olyan állapotban, hogy megmérettessem magam. A lelkiismeretem tiszta, mindent megtettem, rengeteget küzdöttem, hogy megadassék számomra az újrakezdés lehetősége.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, akadnak kétkedők is, akik távolról sem bíznak már annyira a visszatérésében. Üzenne nekik valamit?
Semmit. Őket képtelenség lenne meggyőzni. És egyébként is: úgy tartják, ha dumában kellene versenyeznünk, világbajnokok lehetnénk. Ezzel ellentétben én abban hiszek, hogy minden a pályán dől el, és képes vagyok arra, hogy ott még meglepetést szerezzek.
