A hatszázból kétszáz marad
Elakadt a szava Török Józsefnek, az FC Tatabánya ügyvezető igazgatójának, amikor felvetettük: hontalan csapattá lett a klubja. A hallgatása többet jelentett puszta egyetértésnél. Török József némaságával sugallta: beletörődött már a gárda sorsába.
„Most mit mondjak erre?” – kérdezett vissza az ügyvezető. Igaz is, tiszta sor: ha nincs villanyvilágítás, mérkőzés sincs. Márpedig Tatabányán nincs – és nem is lesz. Így került a kék-fehér együttes albérlőként a Szőnyi úti BVSC-stadionba. Magyaros fordulat: idegenben kényszerül hazai pályán játszani.
„Furcsa érzések kavarogtak bennem – ecsetelte az ügyvezető, mi járt a fejében, amikor szembesült az albérlet állagával. – Nem fokoznám a negatív hangulatot, végtére is a stadion nem sokkal marad el a magyar labdarúgás minőségétől. Bár a rendőrség szerint kiemelt kockázatú mérkőzés rendezésére alkalmatlan a pálya, semmi jele sem volt annak, hogy pénteken bejelentik: a Vasas ellen is zárt kapuk mögött kell játszanunk.”
Aztán az MLSZ és Török József által közösen jegyzett levél hatására a kapuk mégis kitárulhattak, de csak résnyire, összesen hatszáz néző előtt. Így lett telt házas meccs a Tatabánya– Vasas (0–2) csata.
„A tavaszi ide-oda utazgatás és a bérleti díj mintegy tízmillió forintunkba kerül – számolgatott a kék-fehérek vezetője. – Emellett rengeteg bevételtől esünk el. Ha odahaza játszanánk, akár kétezer fizető nézőnk is lenne. Ez a pénz nagyon hiányzik egyébként is szűkös költségvetésünkből.”
Ez persze nem minden. A hatósági engedmény ugyanis csak a hét végi mérkőzésre vonatkozott. Ha a tatabányaiak azt szeretnék, hogy a két hét múlva esedékes, Győr elleni összecsapásukat is nézők előtt játsszák, újabb köröket kell futniuk. Aztán újabbakat és megint újabbakat…
„Kétszáznál többen úgysem lennének a lelátón – maradt a realitások talaján Török József. – Ki van zárva, hogy Győrből sokan utaznának a fővárosba, s Tatabányáról sem várunk száznál több nézőt. A város futballkedvelői nem tartoznak a tehetősebbek közé, aligha engedhetik meg maguknak a kirándulást.”
