Tizenegy év után újra zöld-fehérben

Nem nosztalgia, egyszerűen tény. Még tíz évvel ezelőtt is sokkal többen voltak egy szimpla hétközi Fradi-edzésen, mint manapság némely élvonalbeli csapat bajnoki találkozóján. Az érdeklődők az Üllői útról is elfogytak, és bár kedd délután sem támaszkodtak száznál többen az edzőpálya korlátjának, statisztikailag mégis jelentős a változás: bennfentesek szerint kétszer annyian voltak ezen a tréningen, mint az elmúlt évek bármelyik foglalkozásán.

Az ok egyszerű. Kora délután napvilágot látott a hír, hogy Lisztes Krisztián, a Ferencváros saját nevelésű játékosa 11 év után visszatér a 29szeres bajnokcsapathoz, és a délutáni edzésen már részt is vesz. És így is történt: a 2004 májusában súlyos sérülést szenvedő futballista ott ült régi helyén a Fradi öltözőben, és jókat nevetett azon, ahogy Lipcsei Péter a taktikai tábla előtt a színes gombokat tologatva, hangosan meditált: „Akkor itt játszik a Krisztián, itt meg a Vincze Ottó – de akkor hol leszek én?!”

A folyosón a Császárral futottunk össze. Albert Flórián, 1967 aranylabdása nem tagadja, nagyon örül Lisztes Krisztián visszatérésének.

„A mi gyerekünk, itt nevelkedett a serdülőkortól elkezdve a Bajnokok Ligájáig, s rengeteg szép sikerhez segítette a klubot – mosolygott a stadion névadója. – Nincs fradista, aki ne szeretné őt.”

„Hamarabb is létrejöhetett volna a megállapodás – dörmögött bajsza alatt Csank János vezetőedző. – Remélem, a sérült térde bírja majd a terhelést, mert nagy segítségünkre lehet a tavaszi szezonban.”

Lipcsei Péter eltiltás, Vincze Ottó pedig bokasérülése miatt nem lehet ott a BKV Előre elleni idénynyitón, de a vezetőedző nem akart arról beszélni, lát-e esélyt arra, hogy Lisztes Krisztián már ezen a héten pályára lépjen. A csaknem kétórás foglalkozáson a laikus számára nem tűnhetett fel, hogy Lisztes Krisztiánnak bármilyen problémája lenne.

Az egymás elleni játékban megvillantott néhány rá jellemző finom megoldást, a tréning végén adott néhány interjút és nem kevés autogramot, majd egy gyors zuhanyozást követően eltűnt – a metróban…