De fennakadna a receptorokon a „Győrben és Zalaegerszegen ki lehet kapni…” hangulatát idéző Balogh Jánoslózung is.
Nyilván bennem van a hiba, ha képtelen vagyok értelmezni és magamévá tenni azt a magatartásformát, amelyik arra sarkallja a delikvenst, hogy megadóan előrebillentse a fejét az előbb-utóbb menetrendszerűen érkező, kijózanító tockoshoz, aki később – tetézve a bűnt – még magyarázattal is szolgál az isteni közbeavatkozást amúgy mellőző történtekre. (A Teremtőt nem érdekli a Soproni Liga, ha úgy lenne, szigorúan lokalizált területen, konkrétan a kőérbereki uradalomban feltehetően lezajlott volna az Armageddon.)
A fentiek szerint tudniillik a zalai maflás lehetősége kódolva volt/van az Újpestben, amelynek valamiért(?) észhez kellett térnie – néhány érdeklődőt mellesleg fel kellett locsolni a IV. kerületi topsztori, a „Két gólért egy lakást!” akció ismeretterjesztő kibontása után –, de a jelek szerint olykor a címvédő debrecenieknél is tort ül a kishitűség.
Tisza Tibor vagy Balogh János – most éppen ők szólaltak meg, pech – ugyanakkor nálunk sem lehetne élsportoló, ha nem lenne meg bennük a sikerbe vetett hit nyomorult szikrája.
Más bánt.
Az MTK-s Kanta József „Foghatjuk a fejünket, hiszen egy jó rajttal most alaposan meglóghattunk volna...” kezdetű busongó morfondírozása csak a szépítéshez elég a „Beszéljünk értelmesen futballbotlásainkról!” mottójú topicban.
Pedig szentül meg voltam győződve róla, hogy verbális fociban még nyerők vagyunk.
LIPCSEI ÁRPÁD
Legfrissebb hírek
