Temesvári Miklós edzőként nem zetközi tekintélynek örvend, hozzáértését a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség is többször elismerte, kapcsolatrendszere szerteágazó. A Magyar Labdarúgó-szövetség edzőbizottságának elnöke korábban meglehetősen éles kritikával illette az alacsonyabb osztályokban dolgozó szakembereket. Szerinte nem megfelelő színvonalú szakmai munkát végeznek, a játékosok fizikai és taktikai felkészültsége is rendkívül alacsony. E kijelentés ellen a Baranya megyében szereplő hét NB III-as csapat edzői tiltakoznak, s közülük Tihanyvári László, a Beremend szakvezetője fogalmazta meg kifogásaikat.
„Korábban elvégeztem a Testnevelési Főiskolát, tanári diplomát szereztem, emellett A-licences edzői papírom is van, tehát nem állítható, hogy nem képzem magam – adott hangot kollégái és saját nemtetszésének Tihanyvári László. – Ráadásul harmincöt évig futballoztam olyan edzők keze alatt, mint Rónai István, Garami József vagy Dunai János, akiktől rengeteget ellestem a szakmából. Húsz éve edzősködöm, és azóta folyamatosan képzem magam. Temesvári Miklós megnyilvánulása különösen sértő, hiszen már a D-licenc megszerzésénél is tanítják, hogy kollégát nem illetünk etikátlan kritikával, továbbá tárgyalni sem szabad olyan klubbal, amelynek szerződtetett edzője vagy az elbocsátottal szemben tartozása van. Fura továbbá, hogy a szakmai munka milyenségét Budapestről ítéli meg úgy, hogy egy edzést sem látott. Beremenden a téli felkészülés alatt heti hat foglalkozást tartottunk, míg versenyidőszakban a heti négy edzés és a bajnoki a minimum. Természetesen ez nemcsak nálunk, hanem valamennyi Baranya megyei, hasonló osztályú csapatnál így van.”
Azzal vélhetően Temesvári Miklós is egyetért, hogy a minőségi szakmai munka az edzők és a klubok érdeke is, hiszen csak így léphetnek előre. Tihanyvári László nehezményezte továbbá, hogy az utóbbi években – pedig bárkit, előzetes bejelentkezés nélkül is szívesen látnak – Beremenden senki sem fordult meg az edzőbizottság részéről, hogy meggyőződjön róla, milyen munka is zajlik valójában. A Baranya megyei szakemberek szerint abban a környezetben, amelyben az NB III-as csapatok dolgoznak, a kritika nem állja meg a helyét, hiszen a harmadosztályban szereplő kluboknál szerényebbek a feltételek, mint a tehetősebb egyesületek utánpótlás-nevelő központjaiban, beleértve az infrastruktúra mellett a szakmai stáb nagyságát és specializáltságát is.
