Dumában jók a lilák

Három újpesti kedvenc – három vélemény. Fekete László a kontinens második legeredményesebb támadója volt, 1979-ben Ezüstcipőt kapott ezért, Nagy László olimpiai bajnok játékosként szintén a hetvenes években, s később edzőként is népszerű volt a Megyeri úton, Véber György a kilencvenes évek ünnepelt sztárja volt. Mindhárman leszögezték: a mai napig rajonganak egykori csapatukért, így őket kérdeztük, miként látják az Újpest mostani helyzetét.

1. Két mérkőzés, kilenc kapott gól – a ZTE négy, a Debrecen a Megyeri úton öt gólt szerzett. Mi a véleménye a magát bajnokesélyesnek kikiáltó Újpest tavaszáról?

NAGY LÁSZLÓ: – Eddig nem sikeres – enyhén szólva. Nem elég fegyelmezett a védelem, elsősorban Sadjo Hamanra gondolok. Nekem a Siófok elleni első félidő is döcögősnek tűnt, de erre a kilenc gólra nem számítottam. A védekezés és a szűrés a középpályán nem működik.

FEKETE LÁSZLÓ: – Pontosan meg tudom mondani: 1885 óta nem fordult elő ilyen! Tudom, mi kocka alakú labdával játszottunk, de akkor sem kapunk kilencet ennyi idő alatt, ha van egy héten hat edzőmeccsünk… Ez vicc, kérem, és másnap azt olvastam, Urbányi István szerint nyerhettünk volna. Na, igen, ha nem kapunk öt gólt, mi győzünk.

VÉBER GYÖRGY: – Az egerszegi meccset nem láttam, utólag hozzátehetem: szerencsére. A DVSC elleni ötöst azonban végigszenvedtem, és bár a második félidőt nagy lendülettel kezdte a csapat, öt jó perc egy ilyen keretű, magyar szinten kiemelkedően jó körülmények között készülő csapattól nem elég, ez a teljesítmény kevés a bajnoki címhez. Az edzői szakma buktatója és szépsége is egyben, hogy Újpesten nincs idő építkezni.

2. A vezetők és a játékosok ragaszkodnak a szerintük kultúrát, stílust teremtő vezetőedzőhöz, Urbányi Istvánhoz – ön váltana-e a kispadon?

NAGY LÁSZLÓ: – Edzőként nem mondanék semmit kollégáról, de az tény, nekem négy meccs után két győzelem, egy döntetlen, egy vereség elég volt ahhoz, hogy megköszönjék a munkámat. Ha nem jönnek az eredmények, előbb-utóbb elfogy a vezetők türelme.

FEKETE LÁSZLÓ: – Ha arra gondolok, Bicskei Bertalannak egy mérkőzés jutott… A bajom az, hogy Nagy Lászlót elzavarták innen, azóta volt itt belga, szlovák, talán még indián edző is, persze a mélypont nálam a Mezey Györggyel elért őszi nyolcadik hely, amiből tavaszszal Mészöly Géza csaknem aranyat csinált. A játékosok szeretik az edzőt? Gondolom azért, mert jól elvannak ebben a helyzetben.