Küzdelem a világ ellen
Lehet-e úgy szakmai munkát végeznie egy edzőnek, ha csapata gyakorlatilag kiesett az első osztályból? Hogyan képes ilyen körülmények között dolgozni Octavio Zambrano?
Dajka László, a Tatabánya szakmai koordinátora futballozott és dolgozott több csapatnál, jó néhány országban, mégis azt mondja: Octavio Zambranótól rengeteget tanult. Lássuk, mit tanult viszont maga az ecuadori edző eddig Magyarországon.
Zambrano úr, mi a véleménye a magyar labdarúgásról?
Több egyéniséget láttam a magyar pályákon, vannak itt bőven ügyes futballisták, de szembetűnő, mennyire hiányzik a játékosokból a dinamizmus és az erő – fogalmazott az ecuadori szakvezető. – Elképedve láttam, hogy ezen a téren mekkora a lemaradás Magyarországon a nemzetközi szinttől. De nincs lehetetlen, és azt mondom, rengeteg munkával pótolhatóak a hiányosságok, igaz, hosszú évek kellenek hozzá. Ha sokat dolgoznak a magyar labdarúgók, lesz majd erejük, és nem hiányzik a mozgásukból a futballhoz elengedhetetlen dinamizmus.
Ha már egyéniségeket említett: megjegyezte egykét labdarúgó nevét?
Azt azért még nem. Én általánosságban beszéltem, ahhoz túl kevés időt töltöttem itt el, hogy lássam, kik a kiemelkedő játékosok. De majd ennek is eljön az ideje.
Újra feltenném a kérdést, és ha lehet, akkor most ne a szakmáról beszéljen: mi a véleménye a magyar labdarúgásról?
Most már értem, mire akar kilyukadni... Nem akarok én senkit sem megbántani, de ilyen szituációban, amilyenbe itt, Tatabányán kerültem, még életemben nem voltam. Nagyjából tisztában voltam vele a szerződés aláírása előtt, hogy hová kerülök, milyen a csapat és milyen körülmények várnak itt rám. De azt nem gondoltam volna, hogy nem csak a szakmával kell foglalkoznom. Tulajdonképpen harcolnunk kell az életben maradásért a szövetséggel, a játékvezetőkkel és szinte az egész világgal. Nincs normális magyarázat arra, miért nem engedik saját pályáján szerepelni a Tatabányát. Nekem ne jöjjenek itt ilyenolyan jogszabályokkal, mert ez hamis, és a sporthoz semmi köze sincs. Felháborító az eljárás, nem is találok szavakat a helyzetünkre.
Hogyan képes ilyen szituációban edzést vezényelni, a játékosait motiválni?
Látja, ezt viszont élvezem. A csapatot, történjen bármi, meg kell tanítanom győzni és küzdeni.
Ehhez képest két vereséggel kezdték a tavaszt, Nyíregyházán például kaptak egy ötöst.
Már rég el is felejtettük, nincs idő rajta rágódni. Tudom, Magyarországon ez a szokás, de ezt a felfogást tűzzelvassal irtom.
Nem gondolt arra, hogy inkább világgá fut? Hiszen ön egykoron kifogástalan körülmények között dolgozott Los Angelesben, New Yorkban, például Lothar Matthäust is trenírozta. Erre most idejön Magyarországra, és abszurd körülmények közé kerül.
Eszemben sincs megfutamodni. Elkezdtem a munkát, amelyet szeretnék befejezni.
Még mindig bízik a bennmaradásban?
Nem is értem a kérdését. Hát miért ne bíznék? Az előttünk nyolc ponttal álló Diósgyőr játszik majd a Zalaegerszeggel, az MTK-val, a Kaposvárral és a Honvéddal, s lehet, hogy ezt a sorozatot majd csak egy-két ponttal zárja. Ezért kell nekünk győznünk újra és újra, hogy felzárkózhassunk.
