Profi megfogalmazásban: megéri a pénzét.
A mi pályáinkon poroszkáló ifjak mások, van azonban valami, ami miatt feltétlenül érdemes megsimogatni a buksijukat. Míg kortársaik közül oly sokan az aluljárókban, plázákban, különféle füstös, dobbal és basszusal ellehetetlenített lebujokban múlatják az időt, cigarettáznak, isznak, a tűt pedig nem feltétlenül varrásra használják, ők naponta a friss levegőn gyakorlatoznak.
Nem lebecsülendő különbség ez, kérem, ráadásul még a hagyományőrzés is tetten érhető a gyerekeknél, elvégre a múlt század elején a német nyelvterületen dívó nap- és levegőkúrának (Freikörperkultur) olyan nagyságok voltak hívei, mint Kodály Zoltán és Bartók Béla; Bartók például fia visszaemlékezése szerint „már kora tavasztól igyekezett minél több időt a szabadban tölteni, lakásaink kertjében mindig kiválasztott magának egy olyan szélvédett helyet, ahol szabadon tudott dolgozni”.
Tehát napfény és jó levegő.
Ez lehetne a központi eleme a magyar futball megújhodásának, építeni lehet rájuk, pénz híján, licencügyeskedések nélkül is hozzáférhetők, barnul a bőr, tisztul a tüdő, bátran építhetjük a jövőnket a mélyeket lélegző ifjakra.
Légkúra – ebben biztosan felvesszük a versenyt a világ valamennyi országával (lásd még: a kontinentális éghajlat előnyei).
Arról nem beszélve, hogy most végre spórolhatnak is a klubok, a vizitdíj eltörlésével a légkúra újra ingyenes. És az fránya labda sem kellemetlenkedik örökkönörökké.
MALONYAI PÉTER
Legfrissebb hírek
