A négy évvel korábbi négyes döntős szereplés (negyedik hely) után válogatottunk lemaradt a kontinensviadalról, és még csak azt sem állíthatjuk, hogy az elittorna küszöbére érve bukott el. Nem, mert a selejtezősorozatban Wales kibabrált a mieinkkel. Csapatunk a 2. számú csoportba kapott besorolást, Walesen kívül Ausztria és Luxemburg volt az ellenfél (ma örülnénk ilyen beosztásnak, nem igaz?). A gyászos nap 1975. április 16-án virradt fel, ekkor ugyanis a hazánkba érkező walesiek 25 ezer néző előtt 2–1-re legyőzték az erre az egy mérkőzésre kinevezett szövetségi kapitány, Szőcs János gárdáját: az azóta többek között a Real Madridot is irányító John Toshack, majd John Mahoney góljával a 69. percben már 2–0ra vezettek a vendégek, és Branikovits László révén csupán a szépítésre futotta; nem mellékesen ez volt a legendás Bene Ferenc utolsó előtti, 75. válogatottsága. Együttesünk a kieséssel egyenértékű második helyen zárt a csoportban, igaz, végül a továbbjutó Wales is lecsúszott a négyes döntőről, miután a negyeddöntőben alulmaradt Jugoszláviával szemben. Sovány vigasz, hogy Nyilasi Tibor az egész selejtezősorozat második legeredményesebb futballistája lett a maga hat góljával – tegyük gyorsan hozzá: a fél tucatból ötöt a Luxemburg elleni 8–1 alkalmával szerzett.
