Már megint a Kölyök segített a Liverpoolon

Természetesen mindig felfokozott hangulatban zajlanak a városi derbik, de ezúttal a tétje is nagy volt a Liverpool–Everton összecsapásnak. A 178. merseyside-i rangadón az is kérdéses volt, melyik csapat kerül lépéselőnybe a negyedik – még BL-szereplést érő – helyért folyó versenyfutásban. A vasárnapi mérkőzés hőse Fernando Torres volt, aki a 7. percben Dirk Kuyt átadását követően tíz méterről lőtt Tim Howard kapujába. Pedig a játéka kétséges volt, mert a spanyol–olasz (1–0) felkészülési meccsen Marco Materazzi kemény belépője után le kellett cserélni.

Talán még a legoptimistábbak sem gondoltak arra, hogy a nyáron az Atlético Madridtól szerződtetett játékos gond nélkül felveszi a Premier League ritmusát, és ilyen gyorsan a klub meghatározó emberévé válik. Ma már nem túlzás kijelenteni, a bajnokságban harmatosan szereplő Pool sokkal rosszabb helyzetben lenne a spanyol nélkül, aki minden tétmeccset figyelembe véve már 28 gólnál jár a szezonban. Ha a hatéves szerződést aláíró Torres továbbra is így folytatja, bőven 30 találat felett zárhatja az évadot, igaz, Ian Rush klubrekordja – a walesi 47 gólt szerzett az 1983–84-es idényben – nem forog veszélyben.

Közhelynek tűnik, de igaz: a szurkolók mindig a szívükbe zárják azokat, akik utolsó leheletükig küzdenek a pályán, és a statisztikák is arra engednek következtetni, hogy Torresnek hatalmas lökést ad az Anfield Road fergeteges hangulata, mivel 21 bajnoki góljából eddig mindössze kettőt szerzett idegenben. A csatár fiatal kora ellenére több eredményes szezont tudhatott maga mögött a spanyol bajnokságban, de néha édesapja, José is meglepődik azon, fia milyen gyorsan a kontinens legjobb támadói közé emelkedett. „Még csak néhány

éve történt, hogy edzésekre vittem, aztán hirtelen az Atlético felnőttcsapatában találta magát. Most pedig… Szinte el sem hiszem, hogy ilyen fiatalon ilyen sokra vitte.”

A „Kölyök” jól tudja, rengeteget köszönhet szüleinek, akik mindent megtettek azért, hogy zavartalanul focizhasson.

„Édesapámnak kora délután el kellett jönnie a munkahelyéről, hogy elvigyen az edzésekre, aztán vonatra ült, és sietett vissza a munkába – emlékezett Fernando Torres. – Máskor édesanyámmal buszoztunk vagy vonatoztunk a trénigekre, lehetett akár eső vagy kibírhatatlan hőség, sohasem panaszkodott, hogy el kell kísérnie. Néha azt mondta, ha elegem van, hagyjam abba, ne muszájból futballozzak, de valamiért sohasem untam meg.”

A 24 éves támadó korábban azt mondta, már kisgyerekkorától kezdve labdarúgó szeretett volna lenni (milyen meglepő…), igaz, azt is hozzátette, ha élete másképp alakul, talán rockénekesként futott volna be karriert. Elhivatottságát ismerve, ott is maradandót alkothatott volna, de a futballt szeretők nagy örömére inkább a labdarúgást választotta.