Pascal Zuberbühler portréja

A frauenfeldi születésű, hatalmasra nőtt legényke a helyi klubban kezdett el futballozni, s egészen 20 éves koráig védett ott, amikor is ki(sz)emelte őt a magaslati ország egyik legjobb klubja, a Grashoppers. Külön ki kell emelnem a játékos-megfigyelő zsenialitását, aki úgy vitte a colos portást a szöcskékhez, hogy Pascal szülővárosában egyszer sem léphetett pályára a felnőttek között, sőt, egy időben bádogosként dolgozott a sportolás mellett! Hősünk a tapasztalt Martin Brunner (1994-es vb-résztvevő) cseréjeként kezdett s csak 1995-re vált alapemberré. Háromszor lett bajnok és egyszer kupagyőztes a Kék-fehérekkel, olyan remek játékostársakkal, mint Ramón Vega, Johann Vogel, Murat Yakin, Ciriaco Sforza, Néstor Subiat, Kubilay Türkyilmaz vagy Giovanne Élber.

1994 októberében a svédek ellen a válogatottban is debütálhatott, s az Európa-bajnoki selejtezőkön többször is kapuba állította őt a portugál szövetségi kapitány, Artur Jorge, az angliai tornára viszont nem vitte ki magával. Zubi 1999-ben a rivális FC Baselhez igazolt, ám itt alig melegedett meg, kölcsönkérte a Bayer Leverkusen, akik a visszavonuló Rüdiger Vollborn helyét szánták neki. A német állampolgársággal is rendelkező „Zubi” azonban nem tudott élni a bizalommal, hiszen rengeteg potyagólt kapott a bajnokságban és a BL-ben is. Amikor nyílt napot tartott az Energie Cottbus ellen februárban, már a közönség is tüntetett ellene… „Megegyeztünk a mesterrel, hogy még egy darabig folytatom a tréningezést, de bajnokin már nem lépek pályára. Nem hittem volna, hogy éppen a saját közönségünk miatt távozom innen” – nyilatkozta pár nap múlva egy sajtótájékoztatón a megtört labdarúgó.

Az Aarau nyújtott számára átmenetileg menedéket, majd miután összeszedte magát, visszatért az FC Baselhez - éppen időben, hiszen az FCB akkortájt lett egyeduralkodó Svájcban. Egyébként egykori GC-s edzője, Christian Gross vitte a Baselhez, ahol Zubinak mind negatív, mind pozitív oldalaiban gyönyörködhetett: odahaza remekül, megbízhatóan védett, de a BL-ben több „érdekes” gólt is kapott. Vezeklésül egy BL-selejtezőn a Celtic ellen hatalmas bravúrral bokszolta ki Henrik Larsson tizenegyesét, ami később sorsdöntőnek bizonyult. A nemzeti csapatban Jörg Stiel miatt évekig kispadozhatott, csak 2004 őszétől lett alapember, vetélytársa visszavonulása után (Zubi a portugáliai Eb-n egyetlen másodpercet sem játszott, de neve bekerült a krónikákba, mint a torna legsúlyosabb játékosa).

A németországi világbajnokság előtt azzal, hogy a selejtezőkörben sem Franciaországban, sem Írországban nem kapott gólt, alaposan kivette részét a kijutásból, ráadásul a „rájátszásban” a törökök ellen is megfelelően védett - bár az isztambuli pokolban pár pillanatra az ő lapátméretű kezei is megremegtek. A vb-n nem volt sok dolga a kiváló védelem mögött, az ukránok elleni tizenegyespárbajban viszont megfogta Andrij Sevcsenko lövését. A torna után kipróbálta magát Angliában is, a West Bromwich Albionnál, ám igen kevés lehetőséget kapott, így februárban már haza is tért a Neuchatel Xamaxhoz.

Becenevét, a Zubit nagy kedvencétől, a spanyol Andoni Zubizarretától örökölte – s akár csak keresztapja, visszavonulása után ő is hibáiban él majd tovább, hiszen azt nem gyakran emlegetik fel a derék Andoninak, hogy hányszor mentette meg a katalán Dream Team-et a vereségtől, bezzeg az 1998-as világbajnokságon Nigéria ellen elkövetett hibáját mindig tekintélyes méretű orra alá dörgölik…