A pokolból is van visszaút

Spanyol kiállítás a hatodik percben, vezető gól a 44. percben, egyenlítés a 89.-ben, kétgólos hazai előny a ráadás negyedik percében – és mégis, a Getafe– Bayern München UEFA-kupanegyeddöntő igazából a 115. percben kezdődött el.

Nem, nem őrültünk meg, addigra ugyanis minden földi futballszurkoló elkönyvelte a Getafe továbbjutását, illetve a triplázásról (bajnoki cím, Német Kupa, UEFA-kupa) álmodozó Bayern München csúfos bukását. Német csapat dacára talán még a Bayern sem bízott igazán abban, hogy öt perc alatt kétszer is betalál az addig remeklő Getafe kapujába. Kötelességszerűen jöttek középre a labdák, a 115. percben Mark van Bommel szabadrúgása is Pato Abbondanzieri zsákmányának tűnt, az argentin dőlt előre, hogy megfogja a labdát, aztán már csak arra eszmélt mindenki, hogy Luca Toni a kapuba helyez.

Ekkor már egyesekben derengett az 1982-es spanyolországi vb-elődöntő francia–nyugatnémet párharca, amikor a Nationalelf a ráadásban 1–3-ról harcolta ki a fináléba kerülést. Most a Bayern Madridban „csak” a négy közé lépett hasonló módon. A legeslegvégén, amikor a Getafénak nem maradt ideje a válaszra. Szegény Michael Laudrup edző arcáról minden leolvasható volt, amikor Toni a 120. percben fejjel a labdát a kapuba, csapatát a négy közé juttatta. Ismerős a linekeri mondás? A futballt 22-en játsszák…