Győztesek


„Mi, magyarok száz ilyen meccsből kilencvenkilencet elveszítünk” – kesergett a szövetség egyik vezetője az ünneplő vendégeket látva. Valahol igaza volt, de engedtessék meg annyi megjegyzés: ez a magyar csapat úgy bukott el, hogy eközben 4–3-ra győzött! Győzött például Tóth Szabolcs, aki az elmúlt hetekben megpróbált megbirkózni azzal a teherrel, amivel egy fiú alighanem képtelen. A minap temette el édesanyját, kedd este mégis csapatkapitányként vezette ki a válogatottat.
Az elmúlt időszakban alig edzett, ráadásul sérült is volt, ám egy félidőn keresztül így is az együttes vezérének bizonyult. A szünetben sántikálva vonult be az öltözőbe, jégtömlővel a térdén tért vissza – szó sem lehetett arról, hogy a folytatásban a parketten legyen. A kispadról űztehajtotta társait, onnan üvöltötte, ki mit csináljon. Hogy élete talán legfontosabb mérkőzése előtt, közben és után mire gondolt, csakis ő tudja. Az azonban újfent kiderült, hogy az ő karjánál jobb helyen nem lehetne a csapatkapitányi karszalag. Győzött Madarász János is.
Ő volt az, aki az elején egyenlített, majd a végén utolsó emberként elvesztette a labdát. Gólját követően legalább annyian ölelgették, mint a hibája után – a könnyeit törölgető játékos számára ennél nagyobb vigasz aligha létezhet. S győzött a sportág is. A helyszínen kettőezerkettőszázan, a televízió előtt több százezren szorítottak az évekkel ezelőtt nem is ismert együttesnek.
És ezzel kapcsolatban még valami: öt perc telhetett el az utolsó dudaszó után, amikor a pályát elözönlötték meggypiros nemzeti mezbe bújt gyerekek, s nekiálltak focizni. „Én vagyok a Gyurcsányi!” – kiáltotta az egyik; „Én a Lódi!” – szólt a másik; „Én meg akkor a Szente!” – replikázott a harmadik. Ebben maradtak. Mi pedig abban, hogy győzött a magyar válogatott, nyert a magyar futball.
Legfrissebb hírek

Égi pálya – képzelt interjú a Bozsik-stadionnal
Labdarúgó NB I
2018.09.22. 09:25

Labdarúgás: bemutatták Dárdai Pál önéletrajzi könyvét
Minden más foci
2016.05.25. 16:40
Ezek is érdekelhetik




