Még a sok gól is túl kevés lehet

Kimondva-kimondatlanul tulajdonképpen véglegessé vált: Raúl González, a Real Madrid támadója nem vesz részt a nyári Európa-bajnokságon. A 30 éves játékos a spanyol válogatott utóbbi tizenhét mérkőzésére nem kapott meghívót Luis Aragonéstől, és nem szerepel a szövetségi kapitány előzetes Eb-keretében sem; a címeres mezben eddig 102 összecsapáson 44 gólt jegyző játékos így vélhetően csak a nyári edzőváltás, Vicente del Bosque érkezése után térhet viszsza a selecciónba.

Raúl 1996-ban mutatkozott be a nemzeti tizenegyben, tíz évig gyakorlatilag kirobbanthatatlan volt a csatársorból, ám két Eb- és három vb-szerepléssel a háta mögött Aragonés egyetlen sikertelen meccs után úgy döntött, a „madridi hetes” ideje lejárt. Spanyolország 2006. szeptember 6-án Raúllal a soraiban 3–2-es vereséget szenvedett Belfastban, és három héttel később a kapitány már nem nevezte a kisebb sérüléssel bajlódó támadót a soron következő két összecsapásra.

„A listát a mindenkori szövetségi kapitány állítja össze, célja az, hogy a lehető legalkalmasabb játékosok alkossák a keretet – indokolta döntését az újságírók kérdésére Aragonés. – Raúlt most éppen azért nem jelöltem, hogy ezt a tudomására hozzam. Vele valamivel többet beszélek, mint a többiekkel, főleg amikor megsérül, de összességében nem kap megkülönböztetett figyelmet. Ez nézőpont kérdése.”

A csatár nélkül megvívott első mérkőzések nem igazolták a kapitányt: a válogatott kikapott Svédországtól és Romániától, az utóbbi időben azonban fordult a kocka. A selección tizennégy találkozón veretlen maradt, és ami még fontosabb, kvalifikálta magát az osztrák–svájci közös rendezésű kontinenstornára, sőt Raúl távollétében is őrzi negyedik helyét a világranglistán.

A spanyol közvélemény, elsősorban a madridi „blancókért” rajongó része persze nem törődik e tekintélyt parancsoló eredménysorral, és hónapok óta egyfolytában hangot ad nemtetszésének. A közönség a Franciaország elleni februári, majd az Olaszország elleni márciusi mérkőzésen hosszú perceken át skandálta a támadó nevét, gól nélküli állásnál füttyszóval is nyomatékosította véleményét. Néhány hete a sajtó is kiemelten foglalkozik a támadó ügyével, a közszolgálati televízió (RTVE) például szavazásra hívta nézőit, akiknek 31 százaléka úgy vélte: Raúl játéka nélkülözhetetlen az Európa-bajnokságon. Nála csak csapattársa, Iker Casillas kapott több szavazatot, őt 41 százalék várja a kezdő tizenegybe – ez utóbbi egyébként Aragonés törekvéseivel is egybecseng.

Az érintett nyilatkozatai azt sejtetik, nem neheztel a kapitányra, de azt sem rejti véka alá, hogy szívesen visszatérne a válogatottba.

„Azért dolgozom, hogy még sokáig futballozhassak a Madridban, és ismét magamra ölthessem a címeres mezt. Minden vágyam játszani az Európa-bajnokságon, de tiszteletben tartom a szakvezető és a csapattársak döntését. Mindannyian a munkájukat végzik, méghozzá remekül” – mondta Raúl.

Mivel a szövetségi kapitány két támadót már korábban jelölt az Eb-keretbe, tulajdonképpen már csak az lehet a kérdés, a valenciai David Villa és a Liverpoolban légióskodó Fernando Torres mellett ki lesz a harmadik csatár a kontinensviadalon. Minthogy az utóbbi mérkőzéseken az említett játékosok mellett Luis García kapta a legtöbb lehetőséget (10 meccsen 8 alkalommal), júniusban feltehetőleg ő rohamozza az ellenfelek kapuját.

Raúl pedig várhat júliusig, amikor Aragonést korábbi madridi klubedzője, Vicente del Bosque váltja a kispadon.