A túléléshez is kellett

Kezdjük a lényeggel. A magyar férfi súlyemelőcsapat elérte célját, megszerezte a várva várt (egyetlen) olimpiai kvótát a lignanói Európa-bajnokságon, sőt attól sem járt messze, hogy duplán örüljön. A pekingi szereplésben a kontinensviadal zárásáig még csak reménykedő nemzetek különpárharcában a harmadik helyen végzett a Juhász István szövetségi kapitány vezetésével felkészülő válogatott, amely, ha másodikként fejezi be a viadalt, két indulási joggal gazdagodik. De ne legyünk telhetetlenek, örüljünk annak, hogy senki sem esett ki (nem úgy a spanyoloknál, a litvánoknál és a cseheknél – utóbbiak le is maradtak a játékokról), mind a nyolc magyar elbírta a pluszterhet. Utolsóként az ólomsúlyú Nagy Péter lépett porondra, és eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta világversenyen (380 kg).

„Kellő önbizalommal versenyeztem, ugyanis mindkét fogásnemben úgy határoztuk meg a kezdősúlyomat, hogy a kiesés réme ne fenyegessen – mondta a szegedi sportoló. – Egyértelmű volt, ha nem rontok, mindenképpen megvan a kvóta. Noha csak egyikünk próbálhat szerencsét Pekingben, a lehetőség mindenkit motivál. Abba még ne menjünk bele, ki lehet a szerencsés, inkább örüljünk annak, hogy továbbra is él a magyar súlyemelés.”

Mostani teljesítménye alapján Nagy Péter és a 77 kilós Baranyai János vélhetően eséllyel pályázik a részvételre; a nyíregyháziak fiatalja az egyetlen, akinek produkciója négyszáznál több, pontosan 407.1 Sinclair-pontot (a testsúly és a teljesítmény speciális indexe) ért.

„A sportág nehéz körülményeit figyelembe véve ezt az egy kvótát is nagyon meg kell becsülni – mondta boldogan Halász István főtitkár. – A következő kérdés, ki legyen az az egy induló. Most kéthárom hét szünet következik, aztán – úgy gondolom – három-négy tagú minicsoporttal újra elkezdődik a munka. Június közepéig eldől, ki képviseli a magyar súlyemelősportot az olimpián.”