Bábjáték


A minden szép és jó érzete akkor sem halványult, amikor pofont kapott a csapat, hiszen akkor arról lehetett hallani, prímán egymásra talált edző és játékos.
PR-szövegnek ez is elment, ám a jelen már mégsem a lelki tényezők fontosságáról szól, hiszen akkor aligha választották volna új edzőnek azt a Szentes Lázárt, aki nem puszipajtás, hanem inkább őrmester. Az edzőcsere kapcsán a kérdés az, hogy az Újpestnél, ahol ugyebár stabil a tulajdonosi háttér, sikeres a múlt, van önbecsülés és nem utolsósorban van eredménykényszer is, miért nem olyan, a sportban tekintélyesnek számító emberek határoznak a szakmai kérdésekben, akiknek valóban megvan a tudásuk, s a hitelük ahhoz, hogy eldöntsék: mikor és miért kell váltani. Tessék? Hogy ilyen embert mifelénk nemhogy lámpással, reflektorral sem találni?
No, ha nem találni, akkor – úgy tudom, a Megyeri úton van annyira teli a kassza – hozhatnának (valóban) hozzáértőt külföldről, aki tudja, hogy a sikeres albérletcsere nincs egyenes arányban a futballtudással, és abszolút nincs összefüggésben a minőségi edzésmunkával. Urbányi István azért lett hirtelen rossz edző, mert volt, illetve van véleménye, és ebben a közhelyes hazugságokra épülő focivilágban túlságosan sok jelzőt használt, amikor megkérdezték.
Ez pedig ebben a közegben idegesítő. Igaz, azért őt sem menteném fel, hiszen jó dumával senki sem lesz jó edző, de a keret futballtudása alapján az is elképzelhető, hogy a Megyeri úton rövid távon a Szentes Lázár-féle szigor sem lesz elég. Pontosabban: elég jó. Újpesten a legnehezebb dolga ugyanis az edzőnek van.
Ha nem lesz bajnok a csapat, az a baj, de küldtek el aranyérmet nyerő szakvezetőt (1990, Varga István), mert bár megvolt az eredmény, ám nem volt elég szórakoztató a játék. A képlet most is változatlan – csak éppen a bábu más a kispadon.
Legfrissebb hírek

NB I: ETO–Paks
Labdarúgó NB I
1 órája
Ezek is érdekelhetik







