A fa nagysága
És bizony nem sokat találunk. Írd és mondd, mindössze három évet töltött el vezetőedzőként felnőttcsapat kispadján, sok sikert nem aratott, a patinás Feyenoordot például sikerült bajnokesélyesből középcsapattá zsugorítania, idő előtt le is mondott, és ez nem túl fényes szakmai önéletrajz. Igaz, annak idején Lothar Matthäus sem büszkélkedhetett többel, ám ő igazi világsztár volt egykor, a futball történetének egyik legfényesebb csillaga, és ha szakmailag megkérdőjelezhető is volt a kinevezése, a szövetség marketingesei lényegében szinte munka nélkül maradtak: a német aranylabdás nevének kiejtésére is fontos emberek ajtói és degeszre tömött pénztárcák nyíltak meg.
Tényleg nem szeretném megbántani Erwin Koemant, de az ő neve nem ilyen varázsszó.
Talán nem is tudja, milyen rettenetesen nagy fába vágta fejszéjét. Sokkal nagyobba, mint Lothar Matthäus, aki nimbuszt, a személyéből táplálkozó tekintélyt hozott magával, akinek errefelé a népek azt is megbocsátották volna, ha, mondjuk, a feleségét is berakja a csapatba, és a vereséget követően esztétikai szempontokra hivatkozik.
Jól belegondolva nehéz indokot találni erre a szerződésre. Kisteleki István, az MLSZ elnöke azzal magyarázta a döntést, hogy Erwin Koemanban nagy a bizonyítási vágy, kérdem én, melyik edzőben nem. Az elnök szerint a képességei felől nem lehet kétség, azt mondom, az eredménylista nem túl lelkesítő. Elhangzott az is, hogy majd utat mutat felelősségvállalásból, munkavégzésből, erre pedig hadd gonoszkodjak: ha Lothar Matthäusra fittyet hányt a magyar szakma, mire számíthat Erwin Koeman?
Persze nincs sok választásunk: adjunk neki bizalmat! Az elnök azt is mondta, reméli, a holland edző éppen itt, a magyar válogatott irányításával szerez magának jelentős szakmai rangot.
Hát, akkor reméljünk együtt! Mint említettem: nincs más választásunk.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik