Csodálatos múltidézés a Bozsik-stadionban
„Az rendben van, hogy itt ez a Bebeto gyerek, de ne őt nézze, hanem a túlsó térfélen passzolgató fiúkat, hát én miattuk vagyok itt. Détári, Gyimesi, Garaba, Esterházy, Nagy Anti és a többiek miatt. Nekem ők jelentették az ifjúságot, a boldogságot, egyszóval mindent. Őket nézze, ne a brazilokat...”
Rövidke monológ egy átszellemült és lelkes Honvéd-szurkoló szájából. S bizony volt benne igazság: azok a fiúk (mert telnek az évek, de ők mindig is fiúk maradnak a drukkereknek...) nagyon sok boldogságot szereztek híveiknek. Talán az Aranycsapat óta nem volt olyan erős kerete az egyesületnek, mint a nyolcvanas-kilencvenes években. Szinte minden poszton válogatott játékos szerepelt – a korábbi kedvencek ezen a kora nyári péntek délutánon újra a kispesti pálya gyepén gyakoroltak. Néhány százan ültek a lelátón, s hol csendesen, hol tapsolva figyelték, amint a hangosbemondó egyenként köszönti előbb a világbajnokokkal teletűzdelt brazilokat, majd a Döme vezetésével kivonuló hazaiakat.
Igazi időutazás volt ez, újra piros szerelésben látni Illés Bélát, Gyimesi Lászlót és a többieket. A szpíker persze egyre lelkesebben kommentálta az eseményeket, és ha ő hallgatott, akkor brazil dallamok csendültek fel a hangszórókból, talán már csak Isaura hiányzott, hogy teljes legyen a riói hangulat. Sztár azonban így is volt bőven, Bebeto például aranyszínű csukában nyeste-csavarta a lasztit leheletfinom bokamozdulattal. Láthatóan élvezte, hogy újra vele foglalkoznak, vele készül közös fotó, s tőle kérnek autogramot, de így volt ezzel a többi „szambatáncos” is. Kiderült, ha nincsenek is csúcsformában, kondíciójukkal nem lesz gond ma este.
Futballozni pedig aligha felejtettek el.
