Szurkolójuk is veri a zöld-fehéreket
A Ferencváros hóhérának nevezik Montvai Tibort. A csatár 2007 tavaszán a Nyíregyháza játékosaként szerzett gólt az Üllői úton, és az akkori 1–1 a vendégek feljutását vetítette előre, majd a tavalyi szezon utolsó bajnokiján a nyírségiek az ő góljával verték meg a Vecsést, biztossá téve a Fradi NB II-ben maradását. Montvai Tibor csütörtökön ismét feltűnt a Fradi-pályán, immár a Kecskemét színeiben, de a hazaiak, úgy látszik, nem emlékeztek arra, hogy vigyázni kellene rá: a támadó kétszer is betalált a zöldek kapujába, ezzel a KTE 2–1re győzött, és tizenegy pontra növelte előnyét az FTC előtt.
A Fradi-szurkolók már azt várják, hol játszik jövőre, hiszen az a gárda legyőzi, megelőzi csapatukat, és feljut az élvonalba…
Akkor az a megoldás, ha a Fradiban folytatom – nevetett Montvai Tibor. – De ez csak vicc, nem ajánlgatom magam. Egyedül senki nem tudná megelőzni vagy legyőzni a Ferencvárost. Azt hiszem, csütörtökön is kiderült, hogy csapatként volt egységesebb, jobb a Kecskemét, mint az FTC. Hallottam, hogy a Fradi hóhérának tartanak, de ezt túlzásnak érzem, sőt gyerekként éppen a zöld-fehérekkel szimpatizáltam, édesapám is nagy szurkolója a Ferencvárosnak.
Azért gondolom, nem szidta meg a két gólért…
Remélem, büszke volt rám. Emlékszem, együtt szurkoltunk, amikor a Fradi a Bajnokok Ligájában szerepelt, emiatt nagy élmény nekem Lisztes Krisztián vagy Vincze Ottó ellen futballozni, de gyerekként kedveltem Lipcsei Pétert is. Mint csatár, nagyra tartottam Zoran Kunticsot, boldog voltam, hogy gratulálhattam neki a BL-szerepléshez, amikor Kecskeméten járt barátjánál, mostani edzőnknél, Tomiszlav Szivicsnél. Tudom, nem szorulnak a védelmemre, de nem lehet könnyű mostanában Fradi-futballistának lenni. Nem a teljesítményük miatt estek ki, a bajnoki cím is természetes lenne, pedig azt sehol sem adják ingyen.
A randalírozó szurkolók nem keveset ártanak a Fradinak, ezek szerint van még egy híve a klubnak, aki a maga módján hozzájárult a mélyrepüléshez.
Ellenfélként ez a dolgom. Hozzáteszem, hogy amikor Sztanko Poklepovics volt a Fradi edzője, jártam próbajátékon az Üllői úton, de nem kellettem. Még fiatal voltam, Egerben játszottam a harmadosztályban, így nem lettem a zöldfehérek játékosa, pedig nem bántam volna. Később Siófokon és Diósgyőrben játszottam az NB II-ben, és Pécsett, Nagy Tamásnál debütáltam az élvonalban. Ezután Zalaegerszegen és Pakson futballoztam, majd Nyíregyházára kerültem, onnan pedig kölcsönbe Kecskemétre. Eddig nyolcvanhét meccsen tizenkilenc gólt szereztem. Általában újonc, a védekezésre koncentráló csapatokban szerepeltem, így nem tartom rossznak a mérlegemet.
Feljutott a Kecskemét?
Amíg a tabellán azt a bizonyos vonalat nem húzzák meg alattunk, nem, de nagy lépést tettünk az aranyérem megszerzése felé.
