Póta Georgina tulajdonképpen sikerrel zárta a budapesti olimpiai világselejtezőt, hiszen egyéniben ő is kijutott Pekingbe. A csapatversenyben azonban nem indulhatnak a magyarok, miután sem Lovas Petrának, sem a Statisztika pingpongosának nem sikerült az első három közé verekednie magát. Póta azonban közel volt az álom megvalósításához: a vasárnapi elődöntőben 3:2-re és 9–4-re vezetett a világranglista 12. helyén álló, ötszörös világbajnoki érmes hongkongi Tie Ja-na ellen. Ám nem tudta befejezni a meccset, a hetedik szettben pedig hiába hárított öt meccslabdát, végül kikapott. A bronzmeccsen aztán már nem volt esélye a spanyol Shen Yan-fei ellen.
Hogyan telt a vasárnap estéje?
Amikor magam alatt vagyok, szeretek elvonulni és egyedül tölteni néhány órát, így volt ez most is. Eléggé el voltam keseredve, de igyekeztem a pozitívumokra gondolni, hogy valóra váltottam az álmomat, és ott leszek az olimpián, és hogy sokáig előnyben voltam Tie Ja-na ellen is.
Visszapörgette magában az eseményeket onnantól, hogy két labdára volt a meccs megnyerésétől és a csapatkvótától?
Nem, nem gondolkodtam ezen. Azt hiszem, kicsit megijedtem a lehetőségtől a győzelem előtti pillanatokban.
Pedig az arcán sokak szerint semmi sem látszott ebből.
Igyekszem tudatosan palástolni az érzelmeimet, elvégre nem jó elárulni az ellenfeleknek, mi jár a fejemben. Akik ismernek, tudják, mire kell figyelni: az egyik régi barátom szerint láthatóan teljesen meg voltam zavarodva. Igaza volt.
Túltette már magát a vereségen?
Igen, sikerült elrendeznem magamban a történteket. Végül is ez volt a papírforma. Előzetesen féltem egy kicsit a selejtezőtől, de élveztem az egész versenyt, a hangulatot, hogy ennyien szurkoltak nekem, a nevemet skandálták, és hogy jól ment a játék – épp csak a bravúr nem sikerült. Így is négyen leszünk asztaliteniszezők Pekingben, ami remek eredmény. Emellett nagyon sok szeretetet kaptam vasárnap óta: rengetegen vigasztaltak, sok SMS-t és internetes üzenetet küldtek, gratuláltak, volt, aki megköszönte, hogy megszerettettem vele a pingpongot, ami nagyon jólesett. Tudatosan is igyekeztem túllépni a múlton, mert pénteken már a Postás elleni bajnoki döntő következik. Ha az nincs, talán még keseregtem volna néhány napig, de most nincs idő ilyesmire: mindenképpen meg kell szereznünk a bajnoki címet. Szeretnék szépen búcsúzni a Statisztikától, amely tizennyolc évig az otthonom volt.
Csak nem távozik?
A nyártól a német 3B Berlin játékosa leszek. Évek óta környékeznek ajánlatokkal külföldről, és most döntöttem úgy, hogy ideje váltanom. A Bundesliga ezüstérmese jó csapat, ahol fejlődhetek, jó mérkőzéseket játszhatok. Ráadásul ismernek is, egyik új csapattársammal, a német Tanja HainHofmann-nal például sokat játszottam együtt, szóval jó közösségbe kerülök.
Ki is költözik?
Nem, elvileg csak a mérkőzésekre utazom ki, de ha úgy döntök, nincs akadálya annak, hogy néhány hétre kint maradjak.
