Esterházy Márton legalább any nyira boldog volt vasárnap este, mint amikor 1986-ban belőtte a harmadik gólt a legendás, 3–0-s „brazilverés” 73. percében. A korábbi kitűnő csatár ugrált, mindkét kezét lengetve ünnepelte az összes kimaradt kaposvári helyzetet, és tapsolt, amikor a REAC kapusa hárított.
A buzgóság érthető volt: a vendégek kapuját unokaöccse, a fiatal Esterházy Mátyás védte.
A vendégszektor az első alkalommal a kezdőcsapatba jelölt futballista rokonaitól, barátaitól volt hangos: persze amíg Esterházy Márton például lelkesen buzdította unokaöccsét, György, a büszke apa és Péter, a Kossuthdíjas író nagybácsi visszafogottan figyelte a kapus produkcióját.
A kapusét, akit már a második percben tesztelt a hazai támadósor: Oláh Lóránt középre passzolt labdáját André Alves szemből próbálta a hálóba lőni, ám a REAC 1-ese óriási bravúrral mentett. S bár a második Rákóczi-ziccernél a szerencse is kellett a védéshez – Esterházy Mátyás ugyanis szó szerint arccal állta el a labda útját –, azt rögzíthettük: a húszesztendős kapus magabiztosan és határozottan áll a gólvonal előtt, a nála tíz évvel idősebb társakat is bátran irányítja, és akkor sem jön zavarba, ha lábbal kell közbeavatkoznia.
A mezőnyjátékosokon viszont egyik oldalon sem látszott a felszabadult, önbizalomtól duzzadó futball. Holott valódi tétje nem volt a találkozónak, a kaposváriak mindössze azért idegeskedhettek, hogy a stadionba látogató menedzserek miként értékelik a produkciójukat, hiszen a hírek szerint szinte a fél csapatnak ez volt az utolsó fellépése Rákóczimezben.
Talán éppen a gyenge színvonal miatt mindössze a vendégtáborból érkező „Szép volt, Matyi!
Szép volt, Matyi!” rigmus kísérte az öltözőbe a feleket. A szünetben aztán bebizonyosodott, nemcsak a család találta Esterházyt a REAC legjobbjának: a télen a Kaposvártól Cottbusba szerződő Dusan Vasziljevics szerint is csak a kapus miatt nem vezetett a Rákóczi: „Hatalmas helyzeteket puskázott el a csapat, de dicsérhetném a REAC kapusát is. Mindemellett garantált a győzelmünk, jobbak vagyunk. Furcsa a lelátóról nézni a meccset, rengeteget köszönhetek Kaposvárnak, ezért is látogattam el a meccsre, mielőtt hazautazom Belgrádba. Jó szezonom volt, és bár csak tizennegyedikként végeztünk a Cottbusszal, amikor pályára léptem, nem okoztam csalódást.”
Habár a második 45 percben háromszor sem tudott hárítani, Esterházy Mátyás nem vallott szégyent első végigvédett élvonalbeli meccsén, mi több, bizonyította: kapusposzton is vannak tartalékai a magyar labdarúgásnak.
Ki tudja, idővel lehet, hogy újabb Esterházyval bővül a futballválogatott történelme.
