Ferenc egyszerűen közölte velem, hogy ki vagyok rúgva.”), a
diósgyőri Pajkos János („...a jelenlegi körülmények között nem látom értelmét a folytatásnak, maradjunk annyiban, hogy az együttes háza táján nincs nyugalom, a csapat szétszakadt.”), a paksi Lengyel Ferenc („...nem tudtam megfelelni a hetekkel korábban saját magam által meghatározott elvárásoknak, így állok a váltás elé...”), a kispesti Supka Attila („..lemondásommal a labdarúgókat szeretném ösztönözni a közelgő Magyar Kupa-döntő előtt, és elegem lett abból, hogy a kispesti közönség folyamatosan a családomat pocskondiázza.”), a balul sikerült 0–7-es kupadöntő után menesztett Vass László („...nyugodtan viselem a tulajdonos döntését, hiszen én csak valaminek a végtermékét próbáltam meg kozmetikázni...”) lemondása,
esetleg menesztése. Sőt a zalaegerszegi Szlavko Petrovicsnak sem csupán azért kellett távoznia Magyarországról, mert balettfutballistának nevezte néhány játékosát. A szerb-német tréner székfoglalóját a házirend ismertetésével kezdte, zászlajára tűzte a rend és fegyelem jelszavát, mindhiába, hiszen zsebkéssel próbált fát hasogatni.
De akadtak további érdekességek is a mögöttünk hagyott szezonban: a családi okokra hivatkozó Tajti József lemondása például csupán papíron számított edzőcserének, hiszen a munkát továbbra is a licenc nélküli Révész Attila irányította Nyíregyházán, az érkező Szabó Andrásnak csupán bólogatnia kellett. Furcsa körülmények között távozott Újpestről Urbányi István, a fiatal szakembernek hat veretlen mérkőzés után köszönték meg munkáját a IV. kerületben. Az indok: nem volt elég közönségszórakoztató a játék.
Tehát tizenhárom edzőcsere volt ebben a szezonban.
De ha idevesszük, a zalaegerszegi, a kispesti és a siófoki edzőkeresés (furcsa, de talán a normandiai partraszállás időpontját sem titkolták jobban, mint ennél a három csapatnál a leendő edző kilétét) is még szorosan ehhez a bajnoksághoz tartozik, így lehet ez akár tizenhat is.
Egy biztos: a tulajdonosok sokszor tényleg nehéz helyzetben vannak.
Az edzők magukat, a menedzserek pártfogoltjukat ajánlják, a körforgás pedig szinte állandó az élvonalban. Talán nem véletlenül panaszkodik a többi tréner, szinte lehetetlen a „körön” belülre kerülni. Hiába, sok az eszkimó, kevés a fóka. A tulajdonosok döntenek, aztán ha nem válik be az új edző, idővel újabbat keresnek.
De zárjuk inkább néhány pozitív példával az eszmefuttatást: az MTK, a Győr, a Kaposvár, a REAC és a Vasas egy edzővel játszotta végig a bajnokságot…
