A szervezők hivatalos szinten az ellenkezőjét hajtogatják, a svájci és az osztrák újságok azonban újabb és újabb lehangoló adatokkal világítanak rá a fájdalmas igazságra: az Európa-bajnokság az eddigi tapasztalatok alapján üzletileg jócskán alulmúlja az előzetes számításokat. A félig üres szurkolói övezetek, a magányosan ácsorgó standosok és a boltok kétségbeesett leértékelései egyértelműen cáfolják a rendezés sikerességéről szóló dicshimnuszokat.
A bázeli St. Jakob Park tőszomszédságában lévő hatalmas áruház üzleteiben a két hete még méregdrágán kínált portékákat ma már harminc-, ötven-, sőt hetvenszázalékos engedménnyel próbálják a csekély számú vásárlóseregre tukmálni. Az üzletek kudarcának forrását könnyen kikövetkeztethetjük abból a puszta tényből, hogy a legnagyobb akciók éppen az Európa-bajnoksághoz kapcsolódó termékekre vonatkoznak. A torna hivatalos labdájának másolatát például fé áron kínálják, igaz, az ötven százalék kedvezményt jelző matrica mellett az árcédulán az áthúzott 45 svájci frank helyett fizetendő összegként 39.90 svájci frankot tüntettek fel. Hogy miként fordulhatott elő a pontosságáról híres Svájcban a súlyos számítási hiba, fogalmunk sincs.
Az áruház boltjainak gazdái mellett a szurkolói övezetekben standot bérlők is rendkívül elégedetlenek a bevétellel. A legkatasztrofálisabb helyzetbe az egyik klagenfurti zóna árusai kerültek, akik a legforgalmasabb (!) napon száz drukkert szolgáltak ki. De Zürichben sem sokkal kedvezőbb a helyzet, a bódéjukért esetenként 15 ezer svájci frankot fizető kereskedők a város kisebbik, az útlezárások miatt nehézkesen megközelíthető szurkolói „karámjában” alig láttak vendéget. A genfi Bout-duMonde drukkerfalu boltosai pedig nem teketóriáztak, úgy döntöttek, beperelik a városi vezetőket, amiért a beígért hasznot esélyük sem volt megszerezni.
„Az időjárásból fakadó kockázatot a kereskedőknek kell vállalniuk” – hangzott Elmer Ledergerber zürichi főpolgármester szűkszavú reakciója a panaszokra. A városatya nem véletlenül emlegette a meteorológiai tényezőt, hiszen a torna első két hetében szinte nem volt olyan nap, amely eső nélkül telt volna el (bármily hihetetlen, a nyitó meccs napján a rendezők havazástól tartottak).
A csapadék mellett óriási csapást jelent a befektetéseiket az Eb-lázra alapozó vállalkozóknak, hogy egyik házigazda sem jutott tovább a csoportkörből. Svájcban például a Sonntagszeitung felmérése szerint már a torna előtt is csak a lakosság negyvenegy százalékát érdekelte az esemény, és a válogatott kiesése után szinte teljesen elült a lelkesedés. Ha abból indulunk ki, hogy a Svájc mérkőzéseinek otthont adó Bázel szomszédvárosában, Liestalban felállított ministadionba a tervezett hatvanötezer helyett csak tizenhatezren látogattak ki (a létesítmény melletti kemping pedig szinte kongott az ürességtől), el lehet képzelni, mekkora a rajongás a kedvencek búcsúját követően.
Hogy az alpesi ország számára mégsem teljes kudarc a szurkolói övezetek és tevékenységek megszervezése, az csak a holland tábornak köszönhető. Mint már beszámoltunk róla, a narancssárga sereg a csoportmecscsek idején gyakorlatilag kisajátította Bernt, amely a svájci Ebhelyszínek közül a legkisebb veszteséggel zárta az Eb első szakaszát.
Kérdés persze, hol rontották el az előrejelzéseket. Az eddig napvilágot látó információk szerint a fentebb már említett okok (időjárás, házigazdák kiesése) mellett a csalódást keltő érdeklődés betudható annak is, hogy a szervezők túlságosan bíztak a 2006-os, németországi világbajnokságon létrehozott szurkolói övezetek sikerének megismétlésében, és nem számítottak arra, hogy a drukkerek ilyen nagy arányban nézik inkább televízión a meccseket.
