Rabszolgák
Mi több, Joseph Blatter egyenesen ki is mondta: korunk labdarúgói áldozatok, röghöz kötött rabszolgák.
Ezzel sem igen arat sikert, akár fogadhatunk is.
A helyzet tehát az, hogy egy munkavállalót szerződés köt egy munkáltatóhoz, s utóbbi egy utolsó gazember, mert ragaszkodik a megállapodás minden betűjéhez, és úgy véli, ha már ő betartja az egyezséget, pontosan fizet az alkalmazott szolgálataiért, akkor számít is ezekre a szolgálatokra. Az elnök úr pedig azt mondja, aki menni akar, azt el kell engedni, a gond csak az, hogy ez nem lehet több egyszerű magánvéleménynél, elnökként ebbe aligha szólhat bele.
Egész egyszerűen senkinek sincs köze hozzá, hogy két fél hogyan egyezik meg egymással, és ebből a megegyezésből hogyan kecmereg ki, ameddig mindez törvényes keretek között zajlik.
Gondoljunk bele: egy klub felnevel vagy megvesz valakit, fizeti éveken keresztül, majd amikor megunja a közös együttlétet, akkor is el kellene engedni, ha a másik fél nem akarja, még ellenszolgáltatás fejében sem, és máris nem nehéz belátni az ötlet abszurditását.
Az elnök úr mondataiban mégsem ez a legmeglepőbb. Nyilván ő is hallott róla, hogy sokan aggódnak a lassan a csillagos égig felkúszó fizetések miatt, például Sir Alex Ferguson, a Manchester menedzsere is elmondta, előbb vagy utóbb keresztbe kell feküdni ennek a folyamatnak. Ebben a helyzetben, amikor valakik hetente több tízezer, olykor száz, százharmincezer fontot tudnak megkeresni labdarúgással, rabszolgákat emlegetni enyhén szólva is aránytévesztés, Spartacus és seregének a harcosai alighanem forognak a sírjukban.
Maradjunk tehát annyiban, hogy Blatter úrnak tényleg nincs szerencséje, viszont amit olykor mond, az pestiesen szólva legfeljebb írói munkásságának a része…
Legfrissebb hírek
