A végén meglelte A végén meglelte
BALCZÓ ANDRÁS Két olimpiai csapataranyérme volt már a müncheni játékok előtt, az első 1960-ból, a második 1968-ból. Istenáldotta tehetségét viszont nem e győzelmek miatt tartják a legnagyobbnak a sportágban. 1963 és 1970 között ötször nyert egyéni világbajnoki címet, ötször pedig csapatban lett aranyérmes. A magyar öttusázás fénykorában, amikor többek között az 1964-es olimpia egyéni bajnoka, Török Ferenc is ott volt a mezőnyben, nyolcszor lett egyéniben magyar bajnok, hatszor pedig csapatban. Túl a csúcson, 1972-ben a csúcsra ért.
Két magyar a dobogón
FENYVESI CSABA Amíg Balczó András öttusázóként párbajtőrvívásban is magyar bajnok tudott lenni, Fenyvesi Csaba párbajtőrvívóként a tőrrel is győzni tudott idehaza egyéniben. Világraszóló sikereit azért ő is saját szakágában érte el, ő egyről jutott 1972-ben a háromra. A mexikói csapatarany után Münchenben duplázott, bár nehezen indult számára az egyéni aranyig vezető út. A körmérkőzéses hatos döntőben két vereséggel kezdett, de a többi négy csörtéjét úgy nyerte meg, hogy közben csak ötször szúrták meg összesen. Négy győzelemmel övé lett az arany, a címvédő Kulcsár Győzőé hárommal a bronz.
Zsinórban harmadszor
FÉRFI PÁRBAJTŐR-VÁLOGATOTT Kulcsár Győző, Fenyvesi Csaba, Schmitt Pál, Erdős Sándor, Osztrics István. A 1968-as és az 1972-es egyéni olimpiai bajnokot bevető csapatnak, amely kétszeres címvédőként lépett pástra, elvileg csak az elbizakodottságot kellett volna legyőznie. A szovjetek elleni elődöntőben 3:5-nél nem állt jól a szénánk, de aztán megrázták magukat a mieink, a döntőben pedig 8:4-re lelépték a svájciakat. Férfi párbajtőrcsapatunk akkor nyert legutóbb aranyat, olimpiai ezüstjei vannak bőven mostani olimpikonjainknak, itt az ideje egy újabb diadalnak.
Két ezüst után
FÖLDI IMRE Tizenkilenc éven át volt válogatott, tizennyolcszor volt országos bajnok (ebből tizenháromszor egyéniben), kevesen tettek többet azért, hogy olimpiai bajnokok legyenek. Egy olimpiai ciklussal Zsivótzky Gyulát követve lemásolta a kalapácsvető eredménysorát: két ezüstérem után lett olimpiai bajnok súlyemelésben. A légsúly tokiói és mexikói második helyezettje Münchenben 34 évesen küzdött meg a súlyokkal, és világcsúccsal hódította el az első helyet. A rekordok könyvében is helye lenne: pályafutása alatt huszonnégyszer javította meg a világ legjobb eredményét.
Felért a csúcsra
GEDÓ GYÖRGY A legkisebbek között lett a legnagyobb. Az 1969-es és az 1971-es Európa-bajnokság győztese a 48 kilogramm favoritjaként érkezett az 1972-es olimpiára, és az esélyesség terhén túl az is a vállára nehezedett, hogy tőle várta mindenki, sokévnyi böjt után megint lesz aranya a magyar ökölvívásnak. Lett is, bár rendesen meg kellett küzdenie Gedónak az orosz Ivanov ellen, hogy egyáltalán az érmekért vívhasson. Végül a hajrája és jobb harmadik menete döntött, aztán az elődöntőben és a döntőben már nem kellett ennyit izgulni érte.
A tuskirály jó pontjai
HEGEDŰS CSABA Az előző évi világbajnokság tuskirályának pályafutását is az 1972-es olimpiai aranyérem koronázta meg, Münchenben az első és az utolsó meccse volt a legnehezebb, mindkétszer pontozással győzött. A kötöttfogásúak 82 kilós mezőnyében az első körben a szovjet Anatolij Nazarenkót kellett lebirkóznia, a legvégén pedig a jugoszláv Milan Nenadicsot. Hegedűs Csaba sporttörténelmünk 100. olimpiai bajnoka lett, később pedig szövetségi kapitány. Maradandó képsor, ahogy a szőnyegre beszalad, hogy utódait, például a szöuli olimpiai bajnok Sike Andrást ünnepelje.
