A rossz futball jutalma is három pont

Debrecenben valami – talán csak időlegesen – elmúlt, ami miatt az utóbbi években (a legutolsót leszámítva) a DVSC meccseire, függetlenül az adott fellépésen mutatott produkciótól, azzal az itthon cseppet sem hétköznapi érzéssel gondolhatott vissza az ember, hogy – mérkőzésen volt.

A körülmények tették kivételessé Debrecent, az a tény, hogy egy tízezer férőhelyes stadiont Magyarországon is meg lehet tölteni szimpla bajnoki összecsapásra, hogy talán mégsem elképzelhetetlen családi programként tekinteni a Loki hazai bajnoki párharcaira – akkor is, ha a nemzetközi kupameccsekre évről évre a Hajdúságba érkező keletvagy nyugat-európai csapatok képviselői fintorogva kérdezgették az Oláh Gábor utcai létesítménybe érkezve: ez ugye az edzőpálya?

Nem, nem az.

És még mindig az.

Az akár csak két évvel ezelőtti miliőnek nyoma sincs: az ultrák ugyanúgy tizenöt perces csúszással kapcsolódnak be a találkozóba, mint tavaly, a leghangosabbak szektora sincs tele, egyébként is: utoljára talán egy téli, a televíziós közvetítés mellett este nyolckor kezdődő Ligakupameccsen mutatott ennyire lehangoló képet az aréna, mint szombat délután. >>>