Nem lett igazunk.
Urbán Gábortól mindössze elkapkodott megoldásokat, rossz döntéseket és eredménytelen mezőnymunkát láttunk. Bár a labdarúgónak elsődleges erénye a harcossága, s általában képes megizzasztani a nála jobb testi adottságú játékosokat is, a Fener dél-amerikai belső védelmével – Eduval és Luganóval – nem boldogult: Urbán Gábor hiába bizonyult sokszor tarthatatlannak a magyar bajnokikon, úgy tűnik, sebessége, labdabiztossága még kevés a minőségi riválisokkal szemben.
Idegenben, szinte minden poszton jobb képességű labdarúgókat felvonultató együttes ellen pedig végzetes, ha a ritkán végigfutó kontratámadásokban nem tud főszerepet vállalni az előretolt ék. Hiába volt biztató Nagy Gáboregy-egy elfutása (a jobbszélső egyszer szemtelenül kerülte meg Roberto Carlost), és hiába verte át néhányszor a vele szembekerülő török játékost Bori Gábor (Kazim Kazim pimasz köténycselbe szaladt bele), a magyar csatár nem tudott leszakadni a hátvédekről, és nem volt képes eredményesen segíteni a mögé felzárkózó társakat sem.
Miközben az MTK-nak aligalig akadt lehetősége, Daniel Güiza az egyéniségeket nélkülöző, magyar pályákon látható csatárjátékhoz szokott emberekkel megismertette a poszt szépségeit (úgy, hogy Balogh Béla, Mladen Lambulics vagy az őket kisegítő Pintér Ádám a tőle telhető maximumot hozta, és hellyelközzel semlegesíteni tudta a végül gól nélkül maradó spanyolt). A Fenerbahcét mozgató, a csapatnak fazont adó Alex pazar labdákkal szolgálta ki a támadót, aki áldozatára lecsapni szándékozó vadként mozgott a leshatáron, és lépett ki a védőfalból, vagy húzódott vissza elkérni a labdát (egy „belöbbölt” labdát például csodás légstoppal szelídített meg, és emelte középre a társhoz).
S bár a meccs utána vereség okozta bánatot szép lassan levetkőző MTK-sok tréfásan megjegyezték, hogy ugyan a Fenerben légióskodik az Európa-bajnokságon is parádézó Daniel Güiza, a BL eddigi góllövőlistáján Mladen Lambulics sokkal előkelőbb helyen áll…
Természetes, hogy már a visszavágó is ott motoszkálhat Garami József fejében: kérdés, a mesteredző hogyan tudja átszervezni csapatát a szerdai meccsre, hogy veszélyesebb legyen a kék-fehér alakulat a Szusza Ferenc Stadionban?
Nem lepődnénk meg, ha Hrepka Ádám lenne a megoldás a problémára.
A vitathatatlanul kimagasló képességű, ám a balszerencsésen végződő hollandiai kaland óta korábbi önmagát kereső csatár, ha szerephez jut, és bátran futballozik, a visszavágón megbonthatja az olykor zavartnak tetsző Fenerbahce-védelmet. Hrepka Ádám sokszor bizonyította, hogy képes megtartani és megjátszani a neki paszszolt labdát, és ha a kapu előterében betörésekre is vállalkozna az első meccsen többször rossz ütemben kilépő Lugano mellett, a kapura is veszélyes lehet.
Mindenesetre a Sükrü Saracoglu Stadion kispadján, illetve a beállását megelőző bemelegítés alatt volt ideje közelről tanulmányozni Daniel Güiza játékát.
Reméljük, amit ellesett, szerdán visszaköszön.
