Egyetlen villanás döntött
A minőséget meg kell fizetni.
Tessék?
Minőség?
A magyar futballban?
Nem kevesen meglepődtek szombaton este, amikor a siófoki stadion pénztáránál azzal szembesültek, hogy a főtribünre 2500, a két kapu mögé 2000 forintba kerül egy belépő. Egy apuka igencsak morcosan fordult vissza a jegyárusító ablaktól, miután kedvesével és két gyermekével ezt a mérkőzést választotta programként – de tízezer forintot úgy festett, nem ért meg neki ez a találkozó.
A magyar viszonyokhoz képest és a hazai labdarúgás általános színvonalát ismerve, bizony nem tetszik olcsónak ez a jegyár, noha magyarázat van rá. Arra számítani lehetett, hogy egy kellemesnek ígérkező augusztusi napon ezernél is több újpesti szurkoló indul meg az M7-esen Siófok felé. A szabály pedig egyértelmű: a vendégek számára nem lehet drágábban adni a tikettet, mint a hazaiaknak – ez a regula azóta létezik, mióta néhány klub rendkívül inkorrekt módon az Újpest vagy a Ferencváros vendéglátásán akart meggazdagodni. A pénz azonban nagy úr, miután valóban sokan jöttek a fővárosból szurkolni a liláknak, nem a szokásos szintre vitték le a jegyárakat, hanem a remélt nagyobb bevételben bízva egységesen emeltek a szervezők.
Az igaz, hogy ha egy újpesti szurkoló elutazik Siófokra, már biztos nem fordul vissza a stadiontól... Viszont az igaz, hogy a főtribün egyáltalán nem telt meg, az öltözőkijárattól balra lévő kapu mögötti terület, amely hagyományosan a siófoki drukkerek törzshelye, kongott az ürességtől. A szemben lévő szektor azonban megtelt...
Az első félórában úgy tűnt, a Détári Lajos által kidolgozott taktika a meggyőzőbb, a Siófok futballja volt markánsabb, míg a vendégek nem tudtak helyzetet kialakítani – egy-egy távoli lövéssel próbálkoztak csupán, s bár a hazaiak birtokolták többet a labdát, nagy lehetőségig ők sem jutottak el. Az iram nem haladta meg a magyar átlagot, így nem lehetett azt állítani, hogy fantasztikusan jól szórakoztak a nézők…
Szentes Lázár, az Újpest vezetőedzője a teljesen súlytalan Simon Attila helyett Rajczi Pétert küldte pályára. Nyilván a szakember is érezte, hogy csapata támadójátéka enyhén szólva is messze van a tökéletestől. Az Olaszországból hazatért támadó sérülése miatt még nincs olyan állapotban, hogy a kezdőcsapatban kapjon helyet, de most egy félidőt vállalt.
És milyen az élet: sokáig szinte ő is olyan észrevehetetlen volt, mint csapattársa, akinek a helyére beállt, ám Rajczi Pétert épp az emeli ki a tucattámadók sorából, hogy helyzet nélkül, a védők között szinte reménytelenül őrlődve is képes eldönteni a mérkőzést. Igaz, a gólt sokan vitatták, mondván: a támadó kézzel ért a labdához. A reklamáló Mogyorósi József kiállítása után esélye sem volt az egyenlítésre a hazai csapatnak, amely ráadásul Koós Gábor sérülése miatt kettős emberhátrányban fejezte be a mérkőzést.
