Bár az idén márciusban világ csúcsot úszott 400 méter vegyesen, mégsem ő számított a szám legnagyobb esélyesének a pekingi olimpián.
„Tudom, hogy a világcsúcsomon többen meglepődtek, néhányan pedig egyenesen nem is értették, hogyan sikerülhetett, de sebaj!” – mondta akkor.
Keményen, céltudatosan készült az ötkarikás játékokra. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy meg kell feszülnie a sikerért s azzal is, hogy valószínűleg rekord kell majd az aranyéremhez.
Sőt azt is megjósolta, hogy a tavaszi csúcsa nem éri meg az olimpiát.
„Katie Hoff kiválóan úszik mostanában, ő leginkább mellen és gyorson jó, míg nekem a pillangó és a hát az erősségem. Figyelem az eredményeit, és sejtem, hogy az amerikai válogatón megdönti majd a világrekordomat” – állította.
Igaza lett!
Ez azonban nem vetette vissza, éppen ellenkezőleg. Csak még keményebben edzett, és leginkább önmagára koncentrált, mert tudta, ez a legfontosabb. A legtöbb úszó ugyanis elsősorban önmagát, no meg az órát akarja legyőzni. Így volt ezzel Stephanie Rice is. Tudta, hogy Hoff (és Kirsty Coventry) kemény ellenfél lesz, ám nem nyomta a teher.
„Tényleg nem kavar fel, hogy Katie megdöntötte a világcsúcsomat, hiszen képesnek érzem magam arra, hogy én legyek az, aki a rekordot még tovább faragja” – kommentálta egészséges önbizalommal az amerikai szenzációs idejét.
Az olimpia előtt kisebb betegséggel bajlódott, de ugyanolyan elszántsággal készült, mint korábban. Nem volt hajlandó azon sem siránkozni, hogy a pekingi játékokon kissé felborult a világ rendje.
„Ha nem vagy képes korán felkelni, ha nem tudsz délelőtt jól úszni, akkor mit keresel ebben a sportágban, és egyáltalán, akkor miért vagy élsportoló?! – üzente a panaszkodóknak. – Eldöntötték, ezt így kell elfogadnunk, akkor kell jól teljesítenünk, amikor itt van az ideje.”
Azt már tudta, milyen kikapni az amerikai és a zimbabwei vetélytárstól, hiszen a tavalyi melbourne-i világbajnokságon ezen a távon „csak” a dobogó harmadik foka jutott neki.
A bronzéremnek azonban voltak hátulütői is, hiszen Rice nem akart reflektorfénybe kerülni. Csak úszni. Ám egy világbajnoki bronzérem, sőt rögtön kettő (200 méter vegyesen is harmadik lett), óhatatlanul is a figyelem középpontjába állította az ausztrál sportolót.
Egyre többször szerepelt a médiában – s nem mindig csak az úszás kapcsán.
Persze azt ő sem gondolta komolyan, hogy két bronzéremmel a tarsolyában és Eamon Sullivannel az oldalán nem kelti fel az emberek érdeklődését.
Az ausztrál úszóválogatott két kiváló tagja egy pár – kell ennél hálásabb, adott esetben pikánsabb téma?
A két úszó jelen pillanatban aligha örül ennek a felvetésnek, hiszen ha hinni lehet a pletykáknak, kétéves kapcsolatuk az olimpia előtt befejeződött. Vajon végleg?
„Sohasem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de a játékok végéig biztosan nem kezdjük újra” – válaszolta a szerelmüket firtató kérdésre Sullivan, és hozzátette: Rice a legjobb barátja.
S immár a világ legjobb női vegyes úszója is.
„Életem legkeményebb négyszázméter vegyesén vagyok túl – mondta Rice a finálé után. – Egyetlen célom az volt: a döntő után úgy szálljak ki a medencéből, hogy ne legyen hiányérzetem. Nem figyeltem semmi másra, csak magamra. Tudom, hogy sokan mondják, de én tényleg régi álmomat váltottam valóra azzal, hogy olimpiai bajnok lettem. A családom nélkül azonban nem sikerült volna. Legalább ötven üzenet érkezett a telefonomra, már alig várom, hogy elolvassam őket.”
Eamon Sullivan szintén Pekingben van, így az ő üzenete bizonyosan nem található az olvasatlanok között. Ám arról nem beszélt az újdonsült olimpiai bajnok, hogy egykori(?) kedvese hogyan fejezte ki gratulációját „legjobb barátjának”…
