Kajak-kenusokból nemzeti hősökké evezték magukat a szlalompályán

KENU EGYES
A kenu egyes győztese, Michal Martikán a szlovák sport egyik legnagyobb alakja, nem mellékesen első az elsők között.

Az 1993-ban függetlenné vált ország első olimpiai aranyát szerezte Atlantában, amikor alig tizenhét évesen megnyerte a szlalomkenusok férfi egyesét. A szlalomkenu nagyon népszerű sportág északi szomszédunknál, ráadásul a szlovákok eredményesek is benne: az ikertestvérpár, Pavel és Peter Hochschorner az elmúlt két olimpián nyert aranyat, és csütörtökön triplázhatnak.

Martikán az 1996-os aranya után 2000-ben Sydneyben, majd 2004-ben Athénban is ezüstöt szerzett. Ausztráliában is és Görögországban is a sportág egy másik legendája, a francia Tony Estanguet előzte meg. Estanguet – aki a pekingi megnyitóünnepségen a franciák zászlóvivője volt – most nem jutott döntőbe, csupán kilencedik lett.

A szlovákok legjobbját pedig nem lehetett megszorítani a fináléban, majd' két másodperccel előzte meg a második helyezett brit David Florence-t és néggyel a harmadik ausztrál Robin Bellt.

Martikán így elmondhatja magáról, hogy mind a négy olimpián, amelyen indult, ezüst- vagy aranyérmet szerzett – egy olyan sportágban, ahol egyéni versenyzőnek csak egy medáliát adnak egy olimpián. Mindezt 29 évesen...



KAJAK EGYES.
A szlalomkajakosok fináléja hihetetlen finálét hozott. A döntőbe egy afrikai versenyző(!), bizonyos Benjamin Boukpeti jutott be első helyezettként.

A Franciaországban született és ott is élő sportoló Athénban is ott volt már az olimpián, akkor 18. lett. Boukpeti a 2007-es brazíliai világbajnokságon 22. volt, az ötkarikás játékokra a kenyai válogatón jutott ki, amelyet természetesen megnyert. Bátyja, Olivier a francia kajak-kenu válogatott tagja, igaz, síkvízen.

Boukpeti azonban úgy döntött: ő édesapja szülőhazája színeiben indul a nemzetközi versenyeken, így jutott el a 2008-as olimpiára egy hat főből álló csapat tagjaként.

A döntőbe Boukpeti egy százados előnnyel került a második helyezett ausztrál Warwick Draper előtt. A fináléban a németek versenyzője, Alexander Grimm remekül teljesített, az őt követő athéni bronzérmes, háromszoros világbajnok francia Fabien Lefevre sem tudta megelőzni. Jött Draper, aki gyenge időt ment, majd elindult Benjamin Boukpeti...

Az első időmérőnél két tizeddel, a másodiknál két századdal vezetett Grimm előtt. Az utolsó szakasznál sem ért hozzá az akadályhoz, ám a német versenyző azon a részen kajakozott nagyot, a togói pedig kicsit lassult, így Grimm története mesére váltott: ő lett a németek első aranyérmese Pekingben, a togói pedig csak harmadik…

Csak?? A célba érés után a 27 éves olimpikon olyan gyermeki őszinteséggel ünnepelte bronzérmét (értsd: hadonászott, üvöltött, fröcskölte a vizet), hogy elképzelni sem tudjuk, mit tett volna, ha megnyeri a versenyt. Ahogy hitvallása szól: „Olyan tisztának kell lenni verseny közben, amennyire csak lehet."

És utána is.