Ennél nagyobb szerencsétlenség nem is érhette volna a magyar súlyemelő-küldöttséget. A sportág egyetlen magyar olimpiai képviselője, Baranyai János súlyos sérülést szenvedett a 77 kilósok B-csoportjának délelőtti viadalán szakításban, így összetett eredmény nélkül, helyezetlenül végzett. Az NYVSC emelője a 140 és a 145 kg legyőzése után harmadszorra a feje fölé szakította a 148-at is, ám mielőtt stabilizálta volna a tömeget, a jobb könyöke kificamodott. Szörnyű látvány volt, ahogy a hátán fekvő, valósággal sokkot kapó Baranyai lábai remegnek, mint a nyárfalevél.
„Ritkán vagyok szomorú, de most bánkódom, mert nem ezt terveztük – mondta Halász István főtitkár. – Egy emberként küzdöttünk, hogy legyen magyar súlyemelő az olimpián, erre most ez történik. Janit a Kínai–japán Barátság Kórházba vitték, ahol gondosan ellátták. A röntgen szerint sem törése, sem szakadása nincs, így remélhetjük, hogy nem törik meg a pályafutása. Gipszbe tették a kezét, három nap múlva kontrollra kell jelentkeznie.”
Altatás közben rakták helyre Baranyai teljesen kificamodott ízületét, de este már sétált a versenyző, és csak arra panaszkodott, hogy ha lógatja a karját, fájdalmat érez.
„Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de nem éreztem, hogy korrigálnom kellene – emlékezett vissza az olimpikon. – A fejem fölött volt a súly, és egyszer csak azt éreztem, hogy pattan a karom. Mondom, nem dacoltam a súllyal, ennél sokkal veszélyesebb gyakorlatom is volt már életemben. Hirtelenében nem is tudtam, mi történt, csak akkor tudatosult bennem, amikor megláttam a könyököm – akkor már rettenetesen fájt. Nagyon bánt, ami történt.”
Baranyai formáját dicsérte Juhász István szövetségi kapitány, nagyon jó első két gyakorlatot láthatott tőle, és a tervezett 330 kilót elérhette volna. Juhász kívülről úgy látta, mintha Baranyai korrigálni akart volna, pedig volt egy pillanat, amikor uralni látszott a súlyt.
„A sportágban előfordulnak hasonló szerencsétlen esetek, de hogy pont az egyszemélyes magyar csapatot sújtsa a sors… Kegyetlen volt velünk az élet” – sóhajtozott a szakvezető.
A kategória aranyérmét a 2005-ben junior-világbajnok dél-koreai Sza Dzse Hjuk szerezte meg 366 kilóval, könnyebb testsúllyal megelőzve a favorit kínait, Li Hung-lit.
