Háromszor küldte padlóra venezuelai áldozatát a kecskeméti ütőgép

Nyomott volt a hangulat a magyar bunyósok táborában, a három vereség – melyek közül legalább kettő, Káté Gyuláé és Bedák Pálé, erősen vitatható körülmények között született – letaglózta a mieinket. Szerencsére nem mindenkit: a félnehézsúlyú Szellő Imre kifejezetten jó hangulatban készült a venezuelai Luis Alberto González elleni mérkőzésére, melynek tétje a nyolc közé jutás volt.

Mintha csak megérezte volna, hogy kirobbanó formában bokszol majd… Az első néhány másodperc tapogatózása után a kecskeméti bombázó egy pusztító jobbegyenessel leütötte a barna bőrű dél-amerikait, amit további egy percen belül még két megrendítő bomba követett, és a harmadik után a mérkőzésvezető – a szabályok szellemében – beszüntette a küzdelmet.

„Ezt vegyétek el, ha tudjátok!” – bömbölte Csötönyi Sándor, a szövetség elnöke, miután kihirdették Szellő győzelmét, utalva arra, hogy bizony már született néhány érthetetlen döntés ezen az olimpiai boksztornán, s egyiknek-másiknak mi, magyarok voltunk a szenvedő alanyai. Az elnök környezetében lelkendezett Kovács „Kokó” István, az atlantai olimpia pehelysúlyú bajnoka, a szövetség tiszteletbeli elnöke és Fábián László, a szöuli olimpia öttusabajnoka is.

Az öltözőben Szellő, mint egy király, fogadta a gratuláló „alattvalók” kézszorításait: oroszok, kazahok, kubaiak paskolták a kecskeméti bokszoló hátát, aki még pózolt is egy fotóhoz az olimpiai plakát előtt.

„ Napok óta remek hangulatban vagyok, jól mentek az edzések, alig vártam már, hogy szorítóba léphessek. Megvártam, amíg a venezuelai előrelendül, és leejti a bal kezét, akkor indítottam útjára a jobbegyenest. Egyszer, kétszer, háromszor. Negyedszer már nem volt szükség rá” – magyarázta Szellő, aki a Jeffries elleni keddi negyeddöntőjéről a következőket mondta: „Kétszer kikaptam tőle a közelmúltban, mindkétszer igazságtalanul, most feltétlenül vissza akarok vágni. Még nem valósítottam meg a céljaimat, éremre török.”