A kapitány hallani sem akart matematikáról, elmondása szerint sokkal jobban foglalkoztatják a támadásbefejezések közbeni butaságok.
Volt belőlük, nem vitás.
A Kemény Dénes által csak „egyenletesen közepes” jelzővel minősített helyzetkihasználás azért nem volt jobb, mert a fiúk időnként elkapkodták az emberelőny kínálta helyzeteket. Főként az ötperces szünet után akadozott a gépezet, a harmadik és a negyedik negyedben összesen megítélt öt emberelőnyből mindössze egyet váltott gólra a társaság.
A mérleg serpenyőjében viszont erőteljesebben nyomott a kifogástalan védőmunka. Jelzésértékű, hogy úgy maradt a társaság öt kapott gólon, hogy Szécsi Zoltánnak nem kellett bravúrokat bemutatnia!
„Az, hogy húsz percen keresztül nem kaptunk gólt, kimondottan örömmel tölt el, elvégre nem akármilyen csapattal, a világbajnoki bronzérmessel játszottunk” – említette a kapitány, aki szerint összességében reális eredmény született.
Ezt ecsetelte néhány méterrel arrébb az ezúttal is látványosan vízilabdázó legifjabb Varga, Dénes is, akit kiszemelt magának az egyik helyi médiamunkás. A jelek szerint beleszeretett a kínai lány a Vasas zsenijének a játékába, megfigyeltük, amikor piros köpenyükben jönnek kifelé a mieink, a hölgy az interjúfolyosón pipiskedve áll a tömegben, elmehet mellette Kásás Tamás vagy a meccsek óta kirobbanó erőben pólózó Benedek Tibor, neki Varga Dénes Andor kell. A jelek szerint a hölgyek a világ ezen pontján is konyítanak valamit a játékhoz (nem lehet véletlen, hogy női csapatuk már hatban van, és a férfiak is képesek megszorítani a nagyokat), azonnal kiszúrják a varázslókat, mást most nem képzelünk a dolgok mögé… De azért az ausztrálok elleni parti után is résen leszünk.
