Négy edző is kevés volt…
Igazi mintacsapat.
Egyre többen mondják ezt a Fehérvárról, ami nem csoda. A piros-kék klubnak, amelynek két évvel ezelőtt még nagyjából háromszáz millió forintos tartozása volt, mára tökéletes a gazdasági, s ami legalább ennyire fontos a szakmai háttere. Nem csoda, hogy a rajt előtt a klubvezetők a dobogós helyek valamelyikének amegszerzését célozták meg. Ehhez képest visszafogott teljesítménnyel startolt a bajnokságban az új játékosokkal is megerősített „Vidi”.
Aztán eljött a szombat esti Kecskemét elleni meccs, annak is a félideje, s a hazai szurkolók szórványos füttyel jutalmazták kedvenceiket, tudniillik félidőben 1–0-ra vezetett a vendégegyüttes.
De hogy mi lehet a gond, azt Mezey György sportigazgató a klub újságjában tételesen elmondta. Íme: ”A külföldiek egyelőre nem érzik otthon magukat, a régi „királyok” viszont bizonytalanok, mert érzik, előfordulhat, hogy a kispadra szorulnak. Az edzők kicsit türelmetlenek és idegesek, mert tudják, várják tőlük az eredményeket...”
Az egykori szövetségi kapitány gyakrolatilag tökéletes helyzetelemzést adott a gyengébb produktumra. Igaz, mindez aligha győzte és hatotta meg a drukkereket, akik egyelőre azt látják, hogy a játékosok hazai szinten kiemelt pénzért futballoznak, a kispadon négy szakember (Disztl László vezető-, Disztl Péter kapusedző, valamint Bekő Balázs és Szabó György pályedző)) ül meccsrőlmeccsre, a Fehérvár FC immár hivatalosan is együttműködik a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiával, s a város 2026-ig a Fehérvár FC rendelkezésére bocsátotta a helyi Takaródi úti MÁV Előre-sporttelepet.
Szombat este azonban inkább cammogott a csapat. Lassan, körülményesen futballozott, a lilafehér együttes megérdemelt vezetéssel vonult a szünetben az öltözőbe. A második félidőben jóval agilisabbnak tűnt a fehérvári csapat, mégis a kecskemétiek lőttek újabb gólt. Ez a találat remekül jellemezte a jelenlegi piros-kék gárdát, amely nem tudott mit kezdeni a tömörülő vendégvédőkkel, ugyanakkor jókora réseket hagyott a kontrákra. Innentől kezdve felgyorsultak az események, jött a kecskeméti Yannick kiállítása, egyre feszültebb lett a hangulat. A hajrában már csak bekkelt a vendégegyüttes. A fehérváriak becsületére legyen mondva, támadtak,megállás nélkül mentek előre, de játékuk messze elmaradt a várakozástól.
