Nem tűnik boldognak…Nem tűnik boldognak…
Rendkívül csalódott vagyok!
Negyedik lett, azért ez nem olyan rossz eredmény!
Érmet akartam!
Reális terv volt?
Mindenképpen! Bennem volt a nyolcvankét méter.
Azzal…
Igen, azzal még nyerhettem is volna. Ezért vagyok keserű.
Valami gond volt?
Az égvilágon semmi. Csodálatos a környezet, a stadion, a nézők, a dobókör is elsőrangú. Én szúrtam el.
Nem fogalmaz túl keményen?
Tényleg elszúrtam. A jobb lábam…
Mi van vele?
A jobb lábam nem ért le idejében a dobásoknál. Ennyin múlt.
A második sorozatban dobott 80.96 sem volt tökéletes dobás?
Kilencvenszázalékosnak mondanám. Ott bele tudtam vinni egy kis pluszerőt, a többibe nem. Amiatt, hogy a jobb lábam a levegőben volt, gyakorlatilag csak úgy elhajítottam a kalapácsot.
Athénhoz képest előrelépett egyet, a szakemberek szerint Londonban már tényleg nagyot dobhat. Reakció?
Az biztos, hogy nem adom fel, de most ez kevésbé foglalkoztat, szomorú vagyok. Többek között azért is, mert úgy, de úgy szerettem volna Pali bá‘nak érmet szerezni. Nem fiatalodik a mester, olyan jó lett volna mosolyogni látni…
