Nem látszik túl boldognak…Nem látszik túl boldognak…
Ez a brnói verseny nem akar összejönni nekem – pedig bevallom, a negyedik helynél sokkal jobb eredményben reménykedtem. De a féktávokon csak szenvedtem, a motor elején egyáltalán nem volt tapadás, a végére pedig az ereje is elfogyott.
Milyen stratégiát dolgozott ki a versenyre?
Mindenképpen Di Meglio előtt szerettem volna végezni, de ezen a napon sem lehetett mit kezdeni vele. Körülbelül fél távnál egyszer kiszorítottam, majd elkezdtem húzni a többieket, de aztán megint visszaelőzött, és végül előttem ért célba.
Az utolsó körökben az Olivéval vívott csatája tartotta izgalomban a magyar drukkereket.
A spanyol rendkívül kellemetlen ellenfélnek bizonyult. Teljesen más ritmusban motorozott, mint én, a féktávokon jobb volt, aztán viszont szinte megállt a kanyar közepén, így lehetetlen volt megelőzni. Egyszer sikerült, de az szinte élethalál harc volt, a végére pedig nem maradt esély.
Fizikailag hogy bírta a viadalt?
Olyan elszánt voltam, hogy átharaptam volna a vasat is, repített előre az adrenalin a „hazai közönség” előtt, de ez most kevésnek bizonyult. Pedig nemcsak én tettem meg mindent, hanem a magyarok is: megmutatták a világnak, hogyan kell szurkolni.
Di Meglio most már nagyon elhúzott az összetett pontversenyben. Ön szerint utolérhető még?
Ameddig matematikai esély van a végső győzelemre, küzdeni kell érte, és a lehető legjobbat kihozni az adott szituációból.
