Első olimpiai bajnoki címét szerezhette volna Izland, de a szigetországnak tovább kell várnia erre a dicsőségre: a férfi kézilabdacsapat ugyan bravúrt bravúrra halmozva bejutott a pekingi döntőbe, de egyik legjobbját, a sérült Jerome Fernandezt nélkülöző Franciaországgal szemben fikarcnyi esélye sem volt. A franciák Nikola Karabatic (a világ legjobbja 2007-ben) és Thierry Omeyer kapus (19 védés, 49 százalék) vezérletével szinte végig vezetve, megérdemelten nyertek.
A finálé a kapusok parádéjával kezdődött, s addig volt szoros az állás, amíg az izlandiak nem hagyták ki ziccereiket, s a védekezésük nem hullott elemeire. Gudmundur Gudmundsson kapitány hiába kért időt, 12–6 után csapata már nem tudott talpra állni. A másik oldalon Karabatic ezúttal is a mezőny fölé nőtt, s remekelt Bertrand Gille is. Franciaország agresszíven védekezett, a felállt védőfal ellen és lerohanásból egyaránt látványos gólokat lőtt, s 23–14 után az egyesélyes végjátékban már joggal ünnepelt.
Az olimpiai férfitornáról két vélemény alakult ki. Az egyik, hogy újra a sportág látványos, magas színvonalú gálája volt, amelynek sajátos lebonyolítása (az együttesek hatodik meccse, a negyeddöntő a vízválasztó) miatt nem minden összecsapás tükrözte a gárdák közötti reális erőviszonyokat. A másik vélemény, hogy a legutóbbi vb és Eb óta még kiegyensúlyozottabb lett és kilenc-tíz tagúvá szélesedett a nemzetközi férfi élmezőny (ez is védhető álláspont). Ezt támasztja alá, hogy a Pekingben négybe jutók közül egyedül Franciaország szerepelt a legutóbbi vb-n is és Eb-n is az elődöntőben (vb-4. és Eb-3.). Az atlantai és athéni aranyérmes, most csak negyedik Horvátország az Eb-döntőben kikapott Dániától (vb-3.), amely Pekingben csak 7. lett. Miközben a vb-aranyérmes és Eb-4. Németország (Athénban ezüstérmes) Pekingben a nyolc közé sem jutott. Óriási meglepetésre fináléba verekedte magát Izland (vb-8., Eb-11.), s a harmadik hely Spanyolországnak (vb-7., Eb-9.) jutott.
