Öngól lehet?

A szerdai Magyar Kupa-eredményeket böngészgetve immár kacagtatónak tűnik az a javaslat, amelyet több mint két esztendővel ezelőtt bátorkodtunk felvetni az MLSZ-nek címezve: mi lenne, ha az egyes észak-európai országokban már kipróbált módi szerint mifelénk is tizenegyesrúgásokkal kezdődnének a kupameccsek. Tőlünk több ezer kilométerre ugyanis úgy sarkallták teljes erőbedobásra az élvonalban szereplő csapatokat, hogy a kupaselejtező-sorozat kezdetén az alacsonyabb osztályban szereplő gárdák annyi gólos előnnyel kezdhették a meccset, ahány tizenegyest értékesítettek.

Öt-, három- vagy „csak” kétgólos hátrányból rajtolva ugyanis nem lehet lötyögni, a tartalékcsapatot szerepeltetni, energiát spórolni, azaz a sztároknak faluhelyen is ugyanannyit (sőt olykor többet!) kell mutatniuk, mint a hét végi rangadón, ha szeretnének eljutni a következő fordulóig, s aztán a döntőig.

No mármost az eddig leírtakban a kulcs(fél)mondat a következő: ha szeretnének. Kétségünk ne legyen afelől, hogy ahol valódi profizmusról beszélünk, ott nemcsak szeretnének, hanem akarnak is. Mégpedig azért, mert a kupasikernek van presztízse (társadalmi esemény, sőt már-már nemzeti ünnep a finálé), és – ha már profizmus – van szakmai, illetve gazdasági haszna annak, ha a csapat a nemzetközi porondon szerepelhet.

A történet itt vehet merész fordulatot, ugyanis a magyar futball jelen állapotában talán nem is lenne olyan, profinak nevezett együttesünk, amelyik a fentebb vázolt lebonyolításban szerdán továbbjutott volna a legjobb hatvannégy közül, sőt – hogy ne csak az NB I-esek erejét kritizáljuk – a raklap pénzért átalakított, s immár a másodosztályban is UEFA-, sőt BL-szereplésről álmodozó Ferencváros sem érte volna meg a hosszabbítást, illetve az azt követő tizenegyespárbajt az NB III-as Szigetszentmiklós otthonában.

Aztán azon is elgondolkodhatunk: vajon megszakadnak-e a sikerért a „nagyok”? Hogy vajon az NB I-es csapatoknak nem felesleges nyűg-e az MK-szereplés? Lehet-e úgy presztízse a kupának, ha már előre megy a sírás-rívás: kész ráfizetés, s eleve kalkulálható kudarc az UEFA-kupába jutás?

Emlékezhetünk, hogy a nyáron az Intertotó-kupa-indulás kapcsán is milyen szégyenteljes alkudozás zajlott: több klub is lemondta a részvételt, mondván: utazzon a francnyavalya Kazahsztánba, s kapjon ki egy nevesincs gárdától, míg végül a Bp. Honvéd jelentkezése megoldást jelentett a többiek arcpirító, gyáva kihátrálására, sőt a becsülettel küzdő kispestieket végül egyetlen lépés választotta el attól, hogy eljussanak az UEFA-kupa főtáblájára.

Ezután mit várhatunk az élcsapatoktól – kivétel tehát a Honvéd – akkor, amikor csupán a határon belül kell a nemzeti futballt reprezentálniuk? Jómagam azon sem csodálkoznék, ha MK-rendezés ügyében idővel befutna a magyaros javaslat: nem lehetne inkább öngólokkal kezdeni…? Az a tuti.