A dánok elleni döntetlen óta Erwin Koeman kapott hidegetmeleget, kritizálták a szurkolók, az újságírók és a szakma is, mondván, hiba volt szombaton Huszit Szabolcsot előretolni és középpályásból lett támadóval nekivágni az első világbajnoki selejtezőnek. A kapitány nyitottságát jelzi: Stockholmban ugyan elöl hagyta Huszti Szabolcsot, ám Torghelle Sándor személyében társat is kapott. A kapitány beláthatta, vérbeli csatár nélkül nehezebb a góllövés (persze nemzeti együttesünknek nemhogy Zlatan Ibrahimovic, de még „csak” Henrik Larsson szintű csatára sincsen; a két svéd futballista fölöttébb eredményes a válogatottban, eddig ötvenhétszer találtak be az ellenfelek kapujába, ez akkor érdekes igazán, ha hozzáteszszük, a magyar csapat jelenlegi teljes kerete negyvennégy gólnál jár…).
A kapitány tehát ezúttal a bátrabb arcát mutatta, Juhász Rolandot kitolta a jobb oldalra, Bodor Boldizsár pedig nem a védelem bal oldalán, hanem egy sorral feljebb kezdett. Az első félidőben olyannyira bevált Erwin Koeman szerkezeti váltása, hogy a magyar válogatott már az első perctől magához ragadta a játék irányítását, és egyérintős futballal úgy passzolgatott a középpályán, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne a stockholmi világbajnoki selejtezőn. Az idegesség legapróbb jelei sem mutatkoztak a magyar játékosokon, Erwin Koeman is csak akkor fütyült be fülsiketítően a pályára, amikor egy-egy embere lapos passz helyett ívelte a labdát. A három védő remekül állta a sarat, felváltva loholtak Henrik Larsson és Zlatan Ibrahimovic nyakán, ha pedig kellett, Dárdai Pál is besegített a hátvédeknek.
Jó ezt leírni: a magyar együttes az első félidő nagy részében lefutballozta a svédeket a pályáról.
Ami azonban a második félidőben történt…
Erwin Koeman csapata a fordulást követően is lendületben maradt, és ha a dánok ellen két helyzetet is kihagyó Huszti Szabolcs ezúttal nem hibázza el a kihagyhatatlant, vezethetett volna a nemzeti csapat.
Még egyszer: vezethetett volna. A helyzet után éppen azon kezdtünk el gondolkodni, hogy ez előbb-utóbb megbosszulja magát, amikor a svédek a semmiből fejeltek egy gólt, és innentől már semmit sem bíztak a véletlenre.
A magyar védelem ekkor már ingatag lábakon állt, nyoma sem volt a magabiztosságnak, megremegtek a lábak, és habár Rudolf Gergely a hajrában megszerezte élete első válogatott gólját, ez már semmin sem segített, csak kozmetikázta a végeredményt.
Az azonban kijelenthető: a vereséget csak maguknak köszönhetik a játékosok, ezen a szinten egy, sőt fél helyzetből kell a kapuba találni.
A mérkőzés tanulsága így a következő: két csatárral már a helyzeteink is megvoltak – csak azt mondja meg valaki: ki rúgja be azokat?
Az 1. csoport eredményei és tabellája az 5. oldalon
