„Mikor a Haladás-tizenegy kivo nul, a világ kivirul…”
Amikor Leandrót, a Brazíliában született (de már kettős állampolgárságú) debreceni futballistát arról faggatjuk, emlékszik-e még a Haladás indulójára, rögvest énekelni kezdi a Szombathelyen mindenki által jól ismert dallamot. Sőt portugál anyanyelvű játékosról lévén szó, illik megjegyezni, hogy a középpályás a szöveget is pontosan idézte.
„Aki csak egyszer is játszott a Haladás mezében, annak ezt a dalt muszáj ismernie, és nem is felejti el soha” – mondta a spontán nótázást követően Leandro, és hozzátette: talán azért is emlékszik vissza pontosan a klubdalra, mert szép emlékei vannak a vasi megyeszékhelyről.
„Jól éreztem ott magam – mondta a futballista lakonikus tömörséggel, de kérdésünkre készséggel kifejtette, ez pontosan mit is jelent. – Jó volt a csapatunk, kitűnő közösség, jókedvűen mentünk edzésre, ráadásul a szurkolók imádtak minket, a futballt, ez – ahogy tudom – azóta sem változott. Mindig nagy közönség előtt játszhattunk, szóval nagyon jó szívvel gondolok vissza arra az időszakra. Sokat számított, hogy a pályán kívül is együtt töltöttük az időt, hiszen rajtam kívül még négy brazil játékos volt a keretben, többek között Flávio Pim, aki hozzám hasonlóan később megfordult Debrecenben is – azóta szegény átesett egy szívműtéten, ezért abba kellett hagynia futballt –, vagy Nelio, aki korábban szerepelt a válogatottban. Mindig együtt voltunk, szerettünk a Fő téren beülni egy finom kávéra, közösen mentünk ebédelni, vacsorázni. A Mega volt a kedvenc helyünk, a Hali-pályától négy-öt sarokra, de utcanevet ne kérjen tőlem, azzal bajban lennék.”
Leandro elárulta: másik egykori Loki-csapattársával, Halmosi Péterrel már Szombathelyen is kitűnő kapcsolatban volt.
„Sohasem tagadtam, hogy megszerettem a várost, az együttest – tette hozzá Leandro. – Mindig figyeltem a Haladás eredményeit, és szurkoltam neki, még akkor is, amikor a másodosztályban szerepelt. A mostani bajnokságban egyszer láttam a csapatot, a Megyeri úti bajnokiját közvetítette a televízió, és természetesen a Halinak szurkoltam. De persze pénteken azon leszek, hogy a DVSC győzzön.”
A brazil-magyar kettős állampolgár szerint nekik kell támadniuk, de ezt nem tehetik ész nélkül, hiszen „…elég egyetlen kihagyás, és Kenesei Krisztián azonnal helyzetbe kerül”, vagyis nem árt az óvatosság.
A Haladás vezéregyénisége, Kuttor Attila 2001-ben érkezett Debrecenbe, és csak egy évet töltött ott, 35 mérkőzésen egy góllal segítette a Lokit.
„Sokfelé jártam, játszottam Székesfehérváron, Győrben, az MTK-ban, Diósgyőrben, Siófokon, Debrecenben és most Szombathelyen – kezdte a múltidézést a védő. – A család leginkább Fehérvárhoz és a fővároshoz köt, így nekem Debrecen talán kissé messze volt, és sajnos akkor a csapat sem volt igazán erős. Dombi Tibor és Sándor Tamás akkor még külföldön játszott, a Loki csak később indult meg felfelé. Azonban van olyan emlékem, amely miatt ez a város mindig kedves lesz nekem: hajnali háromkor megszületett Gergő fiam, előtte este pedig UEFA-kupa-visszavágón három egyre legyőztük a francia Bordeaux együttesét, amelyben a portugál Pauleta ellen futballoztam.”
A labdarúgó elmondta: sokat vár mostani együttesétől, mi több, szerinte a csaknem ötszáz kilométeres útnak győzelmi reményekkel vág neki a Haladás.
„Annak idején Kerekes Zsomborral együtt játszottunk, meglehet, pénteken egymás ellen harcolunk – ha elérjük céljainkat, majd megvigasztalom…”
