Ember tervez – Tóth András végez
Úgy fest, ha kell, a Vasas csapatkapitánya képes három perc alatt keresztülhúzni nemcsak a sajtó képviselőinek nagy műgonddal összeállított terveit, de közvetlen főnöke, Mészöly Géza elképzeléseit is. A Fáy utcában az angyalföldiek balhátvédjének három perc alatt csak azt sikerült bebizonyítania, hogy ugyanolyan óvatosan, megfontoltan indul el vagy „vált” sebességet, mint edzője, Mészöly Géza. A gond ezzel csupán annyi, hogy utóbbi (vele ellentétben) legfeljebb az oldalvonalon túl, a technikai zóna határain belül sasszézhat – már ha tud: a szakvezető néhány napja porcműtéten esett át, így az ugrándozásnak feledtébb csekély az esélye.
Visszatérve az ideákhoz: az első félidőt a körülményeknek megfelelően mozdulatlanul végigülő tréner előzetesen aligha kalkulált kvázi 90 perces emberhátránnyal, a pontjai felét idegenben szerző Paks ellen. A kiállítás mindazonáltal a tudósítói ötletet is átírta, ezért a magyar válogatott nem első csatárínséges időszakának közepén úgy döntöttünk, hogy a néhány játékos (köztük a svédek elleni szerdai vb-selejtezőn fellépő Torghelle Sándor) által is meghívóra érdemes Tököli Attilára vetjük vigyázó tekintetünket.
Részben azért, mert a forduló előtt – Bajzát Péterrel – ő vezette a Soproni Liga góllövőlistáját, másrészt pedig a torghellei nyilatkozatot sem feledhettük, hogy a nemzeti csapatban elöl lehet variálni, ergo mindig a legjobb formában teljesítő csatár játsszon.
Tököli Attila kilencre is növelhette volna az ebben a szezonban góljai számát, ám mindkét esetben rontott.
Ezzel a Paks el is lőtte minden puskaporát. A Vasas nem volt hajlandó magyar csapatként összezuhanni, szétesni, s nem volt hajlandó karba tett kézzel várni a „kivégzést”. Tulajdonképpen a maga kezébe vette a sorsát. A piros-kékek nemhogy nem ásták be magukat a tizenhatosuk elé, de kisvártatva az irányítást is átvették – igaz, már gólelőnyben, első átlövésük ugyanis utat talált Kovács Attila kapujába. Hogy mire lett volna szüksége a Paksnak ahhoz, hogy összeszedje önmagát? Ki tudja...? Talán a találkozó azonnali berekesztése, ami kizárta volna az abszolút érthetetlen tolnai öszszeomlást, a Vasas nem csupán a szünet előtt, a fordulást követően is ráerőltette akaratát, sőt lefutballozta a vendégeket, akik apatikus állapotban várták a számukra megváltást jelentő hármas sípszót.
Megkapták, igaz, közben még néhány gólt is.
A hazaiak teljesen megérdemelten szerezték meg a három bajnoki pontot. A látottakból arra következtethetnénk, hogy az angyalföldieknek talán érdemes lenne állandóan emberhátrányban futballozniuk. Mészöly Gézának erről persze minden bizonnyal más a véleménye.
