A terefere közben háromszor kér elnézést a kommunikációs nehézségek miatt („My English is not very good…”), de a gondolkodási idő többszöri kikérése és a döccenők sem szegik kedvét: Szasa Dobrics nem adja fel. Próbálkozik, akar – most éppen beszélgetne. A hozzáállás példa- és jelzésértékű, a szombat esti teljesítmény egyenes következményeként értékeljük erőfeszítéseit. A Vasas szerb középpályása a Paks – részben – emberhátrányban véghezvitt földbe döngölésének (5–0) egyik kulcsfigurája volt, ő szerezte a magukat nyeregben érző tolnaiak hitét megrendítő első angyalföldi gólt.
„Kicsit elfáradtam, de boldog vagyok, mert nyertünk – így Szasa Dobrics. – Jó mérkőzést játszottunk, talán az idén a legjobbat. Nem zavarodtunk össze a kiállítástól – de miért is kellett volna? Jó védekezéssel, sok futással, pontos és gyors kontrajátékkal kompenzáltuk az emberhátrányt. Sőt a találkozó nagy részében mi irányítottunk.”
A Vojvodinában anno csapatkapitány-helyettesi posztig emelkedő labdarúgónak a svéd Degerfors és Trollhättan után a Vasas a harmadik, de reményei szerint nem az utolsó külföldi klubja.
„Rövid és hosszú távú céljaim is vannak a futballban. Az előbbi a Vasashoz köthető: szeretnék valamilyen címet nyerni a csapattal. Talán képesek is leszünk rá, hiszen a legfontosabb feltételek adva vannak: jó a közösség és az edzői team is érti a dolgát. A távolabbi terv? A magyarnál erősebb bajnokságban futballozni, Ausztriában, Svájcban, esetleg Oroszországban, amihez folyamatosan a szombatihoz hasonlóan kell teljesítenem. Ez volt eddig a legjobb meccsem Magyarországon, de nem vagyok maradéktalanul elégedett, néhányszor az ellenfélhez paszszoltam a labdát.”
A Vojvodinában játékszervezőként inkább csak támadó-, a Vasasban védekezőfeladatot is kapó középpályásnak markáns, mindamellett némiképp meglepő véleménye van a magyar futballról.
„Szerbiában és Svédországban agresszívebb a foci, nagyobb az iram, viszont taktika terén egyszerűbb a játék. Ezekben a bajnokságokban nincs is annyi gól, mint Magyarországon, ahol a csapatok többsége a támadójátékra fekteti a hangsúlyt. Illetve ellenünk arra fektették… Nem is tudom, talán a magyarok alapvetően nem kedvelik a harcot, ezért más itt a foci. Viszont élvezetesebb – számomra feltétlenül.”
