Szekeres Pál ránk ijesztett. A nap magyar reménysége a vívóversenyek kezdetén abban a számban fogott fegyvert, amelyben eddig a legtöbb sikert aratta. Tőrvívásban két paralimpiát nyert már, a csoportküzdelmek során azonban két vereség is becsúszott a három diadal mellett. Később mindkét legyőzőjével ismét találkozott, lehetőséget kapva a revánsra. A főtáblán botlásai miatt csak hatodikként rangsorolták, de immár simán vette a nyolcaddöntő akadályát, aztán a negyeddöntőben következett a hongkongi Huj Csarn-hung, akivel szemben csoportbeli sérelmei miatt volt törlesztenivalója – ezúttal nem kegyelmezett, s máris a legjobb négy között volt. Az elődöntőben másik legyőzőjének viszont már nem sikerült visszavágnia, a kínai Hu Tao-liangot ugyanis ezen a napon nem lehetett megverni. Nem is sikerült senkinek, a mezőny egyetlen veretlenjeként a döntőben is leiskolázta ellenfelét, összesen nyolc győzelmet aratva szerezte meg az aranyat a hazaiaknak. Minket persze sokkal jobban érdekelt a bronzcsata, amely bár nem hozott színvonalas küzdelmet, annál szebb véget ért. Az ukrán Andrij Komar ellen nem a Szekeresre jellemző látványos, technikás vívás vezetett eredményre, hanem a szívós „kaparás”. Ám a küzdés meghozta gyümölcsét, így megvan a hatodik érmünk a paralimpián.
Az első, amelyet nem az úszók szereztek. Náluk a záró napon legsikeresebb versenyzőnk, az aranyos Sors Tamás értékes ötödik helyezéssel zárt az 50 méteres gyorsúszásban. Dani Gyöngyi, athéni ezüstérmesünk szintén ötödik lett a női tőrözők Bkategóriájában. Szívesen írnánk, hogy majd csapatban javít, ám a csapatversenyt időközben törölték a paralimpia programjából. Nagy érvágás ez nekünk: vívódelegációnk erénye éppen a kiegyensúlyozottság.
