Múltidéző: Tüdő, metrófogantyú, majd jött a gyúró ollója

Nem kevés emlékezetes csatát hozott már a Ferencváros és a Haladás összecsapása. Az egyik az 1992–93-as Magyar Kupa-döntő volt: az első összecsapáson Szombathelyen 20 ezer néző előtt a Glázer Róbert vezette, akkor NB II-es hazai együttes Jagodics Zoltán fejes góljával szerzett vezetést, ám Keller József egyenlített. Az Üllői úti visszavágón az azóta elhunyt Fodor Imre találatával sokáig vezetett a Fradi, a lefújás előtt a szurkolók már a kerítés tetején várták a végső sípszót, ám Kovács Sándor gólja hoszszabbítást eredményezett. A Haladás középpályása a „Tüdő” becenévre hallgatott: birkózóként kezdte sportpályafutását, így a párharcokban ritkán lehetett legyőzni. Emellett „finompenge” volt: a játszótéren fogadásból lerúgta egy harmadik emeleti lakás csillárját – egy klubvezető is szemtanúja volt az esetnek, és rögvest igazolta. A hosszabbításban Neudl Gábor lövését Telek András a gólvonalon mentette, és a szombathelyi jobbhátvéd hősből áldozat lett: a tizenegyeseknél Horváth Dezső kivédte lövését, így Nyilasi Tibor csapata nyerte meg a kupát.

Érdemes felidézni a két csapat két Üllői úti bajnoki meccsét is: 1982-ben 1–0-ra nyert a Haladás az Üllői úton, és a kapus Hegedűs Péter lapunktól 10-es osztályzatot kapott. 1984-ben is Hegedűs volt a főszereplő, miután a második félidő elején elvágódott a Nagyvárad téri kapu előtt, mert eltalálták egy metrófogantyúval. A meccs 2–2-es állásnál félbeszakadt, a Fradi stadionját két mérkőzésre bezárták…

„Sohasem felejtem azt az estét – idézte fel a sztorit Hegedűs Péter. – Bánki József góljával vezetett a Fradi, de Nagy József, akinek Gábor fia ma az MTK-ban játszik, egyenlített, sőt Fitos József is betalált szegény, azóta elhunyt kollégám, Zsiborás Gábor kapujába. Bánki József még egy gólt rúgott, kettő kettőnél nagyon jött a Fradi, amikor éles fájdalmat éreztem. Addig is dobáltak, dióval, keményre száradt zsemlével, minden mással, de ez más volt: az akkor használatos fém metrófogantyú. Igen, eltalált, ki is szakadt a vállamnál a kapusmez, de elismerem, nem a fejemen, és nem is olyan erővel, hogy össze kelljen esnem, de brahiból eldobtam magam. A labda a túlsó térfélen pattogott, akkoriban nem volt tíz kamera a meccsen… A többiek körbevettek, tudták, mi a dörgés: »Hege, fel ne állj!« – mondták. Az Üllői úti stadion persze zengett a füttyszótól, de a meccs félbeszakadt. Később bizonyítási eljárást is tartottak a stadionban, a katonaságtól kirendelt ballisztikai szakértő vizsgálta, át lehetett-e dobni a magas labdafogó hálót. Tény: habár eltaláltak, rájátszottam az esetre…”

Mesélik: a nagy zűrzavarban, hogy legyen nyoma a sérülésnek, a Haladás gyúrója egy ollóval fültövön vágta a kapust. Amikor erről kérdeztük Hegedűs Pétert, a kapus csak nevetett, és ahogy mondani szokás: nem ismerte el, de sokatmondó, hogy nem is cáfolta…